Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
11 x-nek lennie, amely talán esetről-esetre más, de amelynek jelenléte a szervezetben okvetlenül szükséges ahhoz, hogy a sérült szem az egészségeset megbetegíthesse. Nem lesz talán érdektelen, ha e betegség lényegére és pathogenesisére vonatkozó eddigi ismereteink felett rövid kritikai szemlét tartunk és a végére néhány megjegyzést fűzünk. A páros szervek együttműködése sehol sem oly tökéletes és távolról sem olyan természetű, mint éppen látószervünkben. Azonban a páros szervek együttes vagy symmetriás megbetegedése nem fedi a sympatliiás gyulladás fogalmát. Megbetegedhetnek a páros szervek egyidőben vagy egymásután — lehet, hogy egyazon okból —, vagy egyazon betegségben —. de ezek csak symmetriás betegségek. Eddigi fogalmaink szerint a sympathiás ophthalmia egészen más természetű betegség. A szemnek a kortanban való ez a különállása a szem anatómiájában és élettanában leli magyarázatát. A két szem anatómiai szerkezete és élettani együttműködése oly szoros, hogy a két szem működése egy szerv functiójának felel meg. A sympathiás szemgyulladásról és annak lényegéről alkotott fogalmaink az idők folyamán sokat változtak. Volt idő, amikor sympathiás gyulladásnak neveztek minden olyan megbetegedést, amely úgy támadt, hogy az egyik szem valamilyen betegségét rövidebb vagy hosszabb idő múlva a másik szem hasonló természetű betegsége követte és e második szem betegségéért az első okolható volt. E homályos és nem eléggé szabatos meghatározás a betegség fogalmának nagymérvű bővítéséhez vezetett. Innen van az, hogy sokáig beszéltek például sympathiás kötő- és szaruhártyagyulladásról, sympathiás glaukomáról és cataractáról. E téves fogalmak elkerülésére az igazi sympathiás ophthalmia fogalmát feltételekhez kellett kötni. így jött létre a betegség klasszikus meghatározása. Keletkezésének feltételei: áthatoló szemburki sérülés után támadó „specifikus“ uveitis, amely bizonyos idő után az eddig ép szemben hasonló természetű folyamatot indít meg. A kórbonctani elváltozások eléggé jellegzetesek és nagyon emlékeztetnek a gümőkóros infiltratióra. Tudjuk, hogy Hippel a szövettani lelet alapján nem is mert diagnosist mondani. A pathogenesist illetőleg a kérdések két nagy csoportjára kell válaszolnunk: 1. Ektogen vagy endogen-e a sympathiás gyulladás? 2. Milyen módon terjed át a betegség az egyik szemről a másikra? A két kérdés szorosan összefügg egymással, tárgyalása csak együttesen lehetséges.
