Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-12-01 / 2. szám

12

Régóta sok híve van annak a felfogásnak, amely szerint a sympathizáló szemben támadó uveitis ektogen eredetű; áthatoló sérüléseknél, ahol a seb fertőzése nyilvánvaló, e felfogás valószínűnek is látszik. A betegséget tehát a külső fertőzésekhez kötötték és a kérdést a bakteriológia körébe vonták, specifikus kórokozó után kezdtek kutatni, azonban eredmény nélkül. Majd később, amikor ismeretessé váltak azok az esetek, amikor a sympathiás gyulladás tompa sérülés után is keletkezett (pl. subconjunctivalis scleraruptural, a betegség keletkezéséhez szabolt feltételeket tágítani kellett. Az ektogen fertőzés hívei — így Schirmer — az inkomplet sclerarupturák utáni gyulladásokat úgy magyarázták, hogy ilyen esetekben feltételezték a conjunctiva apró sérüléseit. A fertőzés vírusát, amelyet specifikusnak tart több szerző, sokan kutatták, de eredmény nélkül.

Az átterjedés módjára és baj lényegére nézve a régebbi felfogások három feltevés köré csoportosíthatók:

a) ciliaris ideg-theoria, b) migratiós elmélet és c) a metastasis elmélete.

1. Müller azt hitte, hogy az egyik szem „izgalmi állapota“ átterjed a másik szemre és ott hasonló „izgalmakat“ okozva, lassan gyulladás támad. E rég feledésbe ment theoria szerint pl. egyáltalán nem magyarázhatók azok az esetek, amikor a sympathiás gyulladás az enucleatio után keletkezik.

2. Leber migratiós elméletét Deutschmann próbálta kísérleteivel alátámasztani. Bacteriumok beoltásával a másik szemen papillitis támadt, de nem uveitis. Szerinte a nyirokáramlás az opficusban a chiasmától a bulbus felé halad: a chiasmát a fertőzés tehát nehezen éri el, de innen a másik szemhez könnyebben jut el.

3. A metastasisos theoria jobban magyarázza a klinikai tüneteket. Legtöbb híve e theoriának van. Eszerint az átterjedés a vérpálya útján történik, e felfogás első hirdetője Römer volt, majd Grósz Emil is. Jól magyarázható vele az incubatiós idő, az enucleatio jó hatása és a bajnak néha az enucleatio utáni kitörése. Sok kérdésre azonban ez a theoria sem ad választ. Sok bajt okoztak ugyanis a sarkoma chorioideae-vel kapcsolatos sympathiás ophthalmia-esetek. Elschnig az anaphylaxia tanát vonta e kérdés megfejtésébe. Gondolatmenete ez volt: mivel sérüléseknél éppúgy, mint sarkománál az uvea szövete sérül, az uvea-szövet felszívódik és sensibilizálja a másik szem uveáját. Ha a szervezetben valamilyen, nem definiálható, dispositio van jelen valamely betegség iránt, úgy e betegség mind a két szemet támadja meg. Fodor Géza kísérletei nem igazolták Elschnig feltevéseit.

EIschnighez hasonló utakon jár, de egy lépéssel közelebb jutott Mederhez, Guillery, aki a sympathiás ophthalmiát, amelynek anato-