Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-06-01 / 1. szám
33 Ascher által bevezetett erythrophlein (Nervoeidin) 2°/oo-es oldatának egy-két cseppje, mely néhány óráig tartó reakcióval jár, az egész nyár tartamára nyugalmat ad a betegnek. 12 esete közül csak egy bizonyult refractarnek. A szer használatát ajánlja. (Becseppentés utón fél napra kötés ajánlatos, egyszerre csak egy szembe cseppentünk.) 6. Erőss Sándor: Csontképződés érhártya-sarcomában. 52 éves nőbeteg intraocularis sarcomáját mutatja be. A szemteke saját szöveteiből csak a szaru és inhártya egyes lemezei ismerhetők fel. Az egész bulbust sötét daganatos szövet tölti ki, mely a corneán a szemgolyó 73-ának megfelelő sapkaszerű szövettömeget alkot. A daganat szövettani lelete: orsósejtű melanosarcoma, kevés véröböllel, hyalinos kötőszövettel, sok elhalással; a bulbus közepén több csontlemez látható. Hasonló esetet Hűtőit írt le. Hozzászólás: Luzsa Endre: Uveitis chronica kapcsán atrophisált szemről készült Röntgenképet mutat, melyen jól látható a szemtekében keletkezett csontosodás. 7. Csapody István: Szaruhártya-átültetés különös esete. 62 éves férfi mindkét szemén csaknem teljes leukoma adhaerens. A jobb szaruhártya belső szélénél réslámpával kis megmaradt csarnokrészlet fedezhető fel. 40 éve hályogkivonás történt. Előbb Meller szerint iridocapsulotoiniát végez, két hét múlva az így kapott koloboma elé, a szaruhártya belső szélében átültetés egy 88 éves halott szaruhártyájából. A korongot visszacsapott és erre keresztben ráhúzott rendes kötőhártyaköténnyel kétszeresen biztosítja. A 46 éve vak beteg most -(-15 D-val maga jár-kel, nagybetűket megismer (v = 1/100). Előadások: 1. Grósz István: A Weil—Felix-reactio értéke trachomában. Az irodalomban található ellentmondások tisztázása céljából 1939 őszén kezdett a reactio végzéséhez. A hosszadalmas vizsgálatokat Goreczky László, a Kórtani Intézet tanársegéde végezte. Az intézet három törzse mellett Noury (Casablanca) által rendelkezésére bocsátott „TrN“ jelzésű Proteus X-szerü, vérből tenyésztett törzzsel is dolgoztak. Trachomás vérből is próbált tenyészteni, de ez nem sikerült. 155 trachomás és 85 egészséges ember serumát vizsgálta. Az esetek túlnyomó részében pannus is volt egy- vagy kétoldalt. Az intézetben a serum eredete nem volt ismeretes és ezért a leolvasás minden befolyástól mentes volt. Positívnak az 1 : 80 hígítástól vették. A vizsgálatokból kiderült, hogy igen alacsony százalékban kapni positiv agglutinatiot trachomás savóban és ez kb. megegyezik a kontroli-csoporttal. Feltűnően magas arányszámot (.80%) és titert (1:320) találtak Noury törzsével a trachomás anyagban. De a kontroli-esetekben is hasonló a titer és eloszlás (72%). A nagy anyagon egymástól függetlenül végzett vizsgálatsorozat értelmében a Weil—Felix-reactiónak semmiféle gyakorlati kór jelző értéke nincs és a Rickettsiaelmélet ellen szól. Hozzászólás: Nagy Ferenc: Ismerteti hasonló kísérleteit 100 trachomás beteg W. F.-reakciójával. Mindössze 2 pozitív reakciót kapott (1 :100 hígításban). Megerősíti az előadó véleményét, a W. F.-próba nem használható sem a trachoma felismerésében, sem a megkülönböztető kórismében, a kóroktan tisztázásában pedig a rickettsiák szerepét nem bizonyítja. 3
