Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-06-01 / 1. szám
34 Lucjossy Gyula: Az előadás főként két szempontból figyelemreméltó és tanulságos. 1. Nagyszámú vizsgálat alapján a trachoma „rickettsia'“ kérdésének egyrészről Cuénod és Nataf, valamint egyes jugoszláv kutatók, másrészről Trapesontzewa, Weigl stb. részvételével folyó nagy vitájában alátámasztja az utóbbi szerzők nézetét, amely szerint a Weil—Felix-reakció trachomásoknál az esetek túlnyomó többségében negatív. Így a trachoma „rickettsia“-kérdéséről vallott felfogást tarthatatlannak lehet minősíteni. Hozzászóló 4 betegénél talált negatív lelet alapján szintén megerősíti az előadottakat. 2. A trachoma kóroki kutatásának irodalmában a szerzők általában pesszimizmust árulnak el. Grósz István előadása újabb biztatás, arra, hogy a trachoma problémája egyszer mégis csak megoldási nyer és a vakok világstatisztikája 6%-kal kevesebb lesz. Oláh Emil (beküldött hozzászólás): A Weil—Felix-reactiónak szemészeti értékelésére vonatkozólag 2 év előtt végzett vizsgálatokat éspedig 61 trachomás egyénen, ezek közül kettőnél a reactiót kb. 4 hónap múlva újból megvizsgálta. Nem trachomás, kötőhártyagyulladásos betegen e reactiót 3 ízben vizsgálta. Véleménye az, hogy szemészeti szempontból sem a trachoma diagnosisára, sem a prognosisra a Weil—Felix-reactiónak — legyen az positiv, vagy negatív — semmi értékét nem látja. Járványtani szempontból azonban annak, hogy egy pannusos trachomás egyén positiv Weil—Felix-reactiót ad, igen nagy a jelentősége. Előfordulhat ugyanis exanthematicus járvány és ilyen gyanúba keveredhet egy trachomás egyén is és esetleg a Weil—Felix-reactiójának positiv voltára való tekintettel mint kiütéses typhusos, vagy legalább is arra gyanús egyén kerül elbírálás alá. Ha tehát valakinek pusztán csak a Weil—Felix-reactiónak alacsony titerű positiv reactiója alapján való elkülönítéséről van szó, mindig meg kell vizsgálni trachoma szempontjából és ha trachomás, vagy pláne pannusos is, akkor az ilyen positiv reactio járványtani szempontból nem értékelhető. 2. Mihályheyyi Géza: A látás javítása és a fénytörés megváltoztatása érintkező szemüvegekkel. Keratoconus eseteiben sikerült a beteg csukott szemén a corneára mere legesen gyakorolt enyhe nyomással a látás javulását rövid időre elérni. Ezt a kísérletet több betegen és mindegyiknél több ízben is elvégezte: a látás javulása mindig bekövetkezett. Később műszert (9 mm átmérőjű, sírna felszínű fémlapocska) szerkesztett a cornea egyenletes comprimálására. Több betegnél (keratoconus) már az érintkező kagyló egy-két órai szementartása után is a látás javulása volt észlelhető. Ez azonban nem volt tartós. Ha az érintkező kagyló hosszabb ideig van a szemen, utána a látás javulása is tartósabb. Az érintkező szemüveggel ellátott keratoconus eseteiben nemcsak az elért látásjavulás feltűnő, hanem az is, hogy a betegek myopiás fénytörését sikerült megváltoztatnia. Ez abból is kitűnik, hogy az elkészített érintkező szemüvegeket már convex fénytörésűre kellett csiszolni. A fénytörés változását részben a szem tengelyének megrövidítésével (a conus lelapítása), részben pedig a cornea radiusának megváltoztatásával sikerült elérni. Az érintkező szemüvegek alkalmazásával a szaruhártya olyan mértékű belapítása, hogy radiusában 1 mm, vagy ennél nagyobb változás álljon be, könnyen elérhető. Ha a progressiv jellegű myopiák legnagyobb része corneális eredetű (Kreiker), és ha módunkban van a szaruhártya görbületét érintkező szemüvegekkel befolyásolni, úgy ezek alkalmazása nemcsak az eddig ismert esetekben lesz javasolt, hanem egyes esetekben preventiós szempontból is. Keratoconusos esetei bizonyítják, hogy a gyakorlatban is lehetséges érintkező szemüveggel a fénytörés meg-
