Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-06-01 / 1. szám

32

3. Luzsa Endre: Erszerü csíkok az érhártyában.

„Angioid streaks" kórképét mutatja be. Esete a Wildi-féle beosztás III. csoportjába tartozik, egyébként a második magyar nyelven bemutatott „angioid streaks“.

4. Györffy István: Műgyantából készült érintkezőkagylók.

Az eltelt év alatt 17 betegnek összesen 24 műgyantakagylót készített. 5 beteget mutat be: 1. nagyfokú myopiás, 15 perc déli pihenővel egész nap viseli a kagylóját:

2. keratoconusban szenvedő munkásnő, napi 10—12 órát hordja egyfolytában;

3. harmadik beteg 35 O. D.-ás myopiás nevelőnő, akinek bal szemén a visusát a gyantakagyló 1/3 m. u. o.-ról (s. ii. 5/40) 5/15-re javítja. Jobb szemén évek óta Dallos-féle üvegkagylót visel napi 3—4 órán át, a balon az általa készített gyantakagylót napi 6—8 órán ál: 4. irregularis astigmiában szenvedő betűszedő, kinek visusa 5/40-ről 5/8-ra javítható. A kagylót reggeltől estig egyfolytában viseli. Az ötödik beteg nagyfokú myopiás, kinek mindkét macularis taja destruáll. A látása rendes érintkező kagylóval a bal szemen 1/2 m. u. o.-ról 5/30-ra javítható. Egy olyan távcsöves pápaszemmel azonban, melynek okulárja az érintkezőkagyló maga, objektívje pedig egy 27 ram-re a kagyló elé feltett egyszerű -)-15'0 D-ás convex szemüveg, a visus 5/15-re javul, sőt közeire 5/7 olvas. Beszámol egy általa konstruált különleges hosszú nveregvillájú szemüvegkeretről, amely igen alkalmas az említett „Fernrohrbrille“-s betegek részére az objektív-szemüveg felerősítése céljából.

Végül bemutatja sajátmagát is behelyezett gyantakagylóival, melyeket nem látásjavító célból, hanem az egyes kagylóformák és vastagságok viselhetőségének a vizsgálata céljából készített magának. A kagylókat ő is minden izgalom nélkül viseli, néha 6—8 órán keresztül is.

' A gyantakagylót a betegek az üvegkagylónál jóval könnyebben tűrik, sérülékenységük gyakorlatilag egyáltalán nem jön számításba.

5. Lugossy Gyula: Kétoldali teljes szaruelfajúlás tavaszi huruttal kapcsolatban.

A szegedi szemklinikán tavaszi hurut miatt kezelt 10 éves fiú mindkét szaruhártyájának felső szélén kb. 2 mm, alsó szélén 15 mm széles kocsonyás szürke megvastagodás volt körkörösen, a szaru tetőpontja felé elvékonyodó szélekkel. A klinikáról való hazabocsátáskor a látás j. o. 5/20, b. o. 5/50. A 10 hónappal később történt újrafelvételkor a látás mindkét szemén már csak kml. A közben eltelt 10 hónap alatt a községi orvos trachomásként kezelte. Mindkét szaru homályos, jótormán teljesen átlátszatlan, fénytelen, kékes-szürke színű, finoman szurkait felszínéi. Emellett rr.ákszemnyi-kölesnyi, szürkés-fehér, egyenetlenül tömött felrakodások fokozzák a szarufelszín egyenetlenségét, főként a jobb szaru széli i észéin. A felrakodásokból vett kaparék kórszövettanilag rosszindulatúság jeleit nem mutató laphámsejtekből és kötőszöveti sejtekből állott. Mindkétoldali szaruhártya teljes elfajulásával járó tavaszi hurutról eddig tudomása szerint még nem történt közlés.

Hozzászólás:

Nónay Tibor- Szaruhártya-átültetést ajánl, ami ez esetben kettős cél! szolgálna: egyrészt a véglegesnek tekinthető rossz látást javítaná, másrészt a kivágott korong szövettani feldolgozása értékes felvilágosítással szolgálhat a különös kórkép eredetére vonatkozóan.

Imre József: Esetében, mely később vernalisnak bizonyult, gümös fekélyre emlékeztető defectust észlelt mindkét felső áthajtásban. Feltevése, hogy hosszantartó érzéstelenség nem engedi a tüneteket kifejlődni, helyesnek mutatkozott: az