Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)

1939-12-01 / 2. szám

32 társnak is bemutassuk. A megbeszélésnek és a lelet tollbamondásának tanúja valamennyi orvosunk. Az ilyen esetet aztán saját betegünknek tekintjük és sorsát tovább is figyelemmel kísérjük. Minden nevelésnek az a célja, hoyy önálló cselekvésre képesítsen. Az önállóság nagy nevelő maga is. Kitűnő segédek is magukon veszik észre, mint nőnek egyszerre tovább, mikor a maguk lábára állhatnak, például a főorvos szabadsága idejében. Bizonyos időn túl a főnök vezetése teher lehet: mikor már kialakult egyéni meggyőződést kell alárendelni, de a felelősséget még nem szabad átvállalni és a főnökre várakozni kell. Engedjük meg azért alárendeltünknek, hogy véleményt mondjon, ellenvetést tegyen, hogy önálló nézetei, tervei legyenek. Neveljünk határozottságra, biztos ítéletre és cselekvő optimizmusra. Neveljünk főként nagy lelkiismeretességre. A lelkiismeretesség nem határozatlanság. A főnök tekintélyét sem rontja, ha nagyon lelki­­ismeretes. Rövid. 3—6 éves fordulókban új emberek neveléséről kell gon­doskodnunk. A személyzet változásának zökkenőit a főorvosnak kell elhárítania. Minden új orvos más-más irányú készséget árul el. Hasz­náljuk ezt fel az osztály javára. Az egyik az operálásban válik ki. a másik lelkesen adminisztrál, a harmadikat tudományos kérdések kötik le. A legtöbb fiatal kartársat jól munkába lehet fogni, csak tegyük fel róla a jóra való készséget, engedjük egyéni irányban is érvényesülni és legyünk következetesek a feladatok számonkérésében. A másodorvosok vezetésében a legkartársiasabb hang és a leg­nagyobb szigorúság jól összefér. Aki csak háromlépéses ridegséggel kezelhető, nem is való oda. de ez ritkaság. Tanítsuk meg orvosainkat arra, hogy bele tudja képzelni magát a beteg helyzetébe. Meg tudja érteni, miről panaszkodik és mit akar tőlünk hallani. Adjon időt betegének, hogy elmondja, ami a szívén van. okosan irányítsa a panaszok előadását. Rájön aztán arra, meny­nyivel jobban hangzik, ha azt mondja: lehet ezen segíteni, mintha úgy fejezi ki magát: ezt a szemet meg kell operálni. Az idő és a magunk bajai is megérlelik a betegekkel való helyes velebánás mód­ját, hangját, művészetét. Erre leginkább példával nevelhetjük orvo­sainkat. Ridegen fegyelmezett, elkeserített kartárs a betegeivel is idegesen szokott bánni. A korábban néhol lábrakapott kurta, sőt részvétlen bánásmód helyét most egyre általánosabban újra elfoglalja a felebaráti hang, mindenkiről egyformán gondoskodás és szeretet. Ebben osztályomnak még elődöm idejéből szép hagyománya van.

Next

/
Thumbnails
Contents