Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)

1939-12-01 / 2. szám

nem nyújthat. Csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy nem lehet elvi különbséget tenni kórházi és klinikai betegellátás közt: mindkét helyen lehet jól és kevésbbé jól dolgozni. Minden az osztály vezetésétől függ. Sohasem állítottam azonban, hogy a klinikai nívót a dolgozatok számával kell mérni.

A tudományos dolgozás nem mindenkinek hivatása. De sokan vannak, akik ezen a téren is alkotni tudtak volna, ha erre nevelték volna őket. A kezdőt meg kell indítani, a tehetséges aztán többnyire nem is tudja abbahagyni. Idejében kell az írást elkezdeni. A rúgó néha csak külső sikerek reménye, akkor egyszerre némaság válthatja fel a munkát. De maga a gondos fogalmazás is önnevelés, a gondolkozás iskolája. A nyelvhelyességet pedig mindig a szépség és rend tiszteletének kell tekintenünk. Nem lehet pontatlan és felületes ember, aki gondos, szép magyarsággal tud írni; az írás szép és hibátlan stílusa segít a helyes hivatás-stílus kialakításában is.

A klinika és a kórházi osztály közt legyen élő kapcsolat. Személyes éi'intkezésben, eszmecserében, egymás munkájának megfigyelésében. A Magyar Szemorvostársaság az a fórum, ahol időnként találkozunk. Ez az a hely, ahol a professzor megismeri a fiatal szemészeket. Előadások, bemutatások tartása, már a rájuk készülés is nagyszerű hajtóerő; a siker hosszantartó erőforrás. Csak legyen nagyon becsületes ez a munkánk is. A kórházi osztályokat a klinikák mögé soroló veszedelemtől, a megállástól, megkövesedéstől csak a szemész kartársakkal való érintkezés mentheti meg. Aki nem halad, elmarad, könnyen kritikátlan lesz önmagával szemben, ferde nézetek gyökeresedhetnek meg benne, saját elméletekbe lovalhatja bele magát. Vagy ellanyhul és kedvetlen robotmunkás lesz. Ezt a másodorvosok is rögtön megérzik.

V. A másodorvosok feladatai, jövőjük.

Munkánkban bevált a fokozatos felelősség elve. Az alorvos jobbkezem és helyettesem. Csak ő tehet jelentést, csak ő kap utasítást intézkedésre. A segédorvos neki felelős, tőle kap vezetést, ellenőrzést. Mindig újra tapasztalom, hogy a másodorvosok rangkülönbségének megtartása mindkettőnek javára van. Mikor a segédorvos az alorvos helyére lép, egyszerre megmutatja legjobb képességeit, leveti szürkeségét és egyéni színt ad az osztálynak. Ezt mindig meg is engedem.

Az alorvost készültsége szakmájában való önállóságra kell, bogy képesítse. Ez a nagyobb műtétek átadásának ideje. Készül a jövőjére, műszereket szerez be, főként pedig tudatosan felhasználja minden percét szakismeretei gyarapítására. Sokat kívánunk tőle. mert ez a betegek érdeke és az övé is.

27