Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)

1939-06-01 / 1. szám

15

hanem egyúttal végleges állapotában valamelyest eltolódik fel-, vagy lefelé a belső — kötőhártyapillaváz — lebenyhez képest, ami a műtét eredményének fokozása érdekében csak előnyös lehet. A pillaszőrsornak az a közvetlenül a varrás után fennálló kihajlása (1., 4. ábra)

1. ábra.

2. ábra.

4. ábra.

a pillaszősor helyén maradt részéhez képest fokozatosan elsimul a sebgyógyulás tartama alatt, s a varratok kiszedésének idején a pillaszőrsor szabályos voltát semmi torzulás nem zavarja, mindamellett a már helyesen álló pillaszőröket magában foglaló külső ajak a belső ajakhoz képest kissé a húzás irányában eltolódott.

A műtét egyes mozzanatait illetően még a következő megfigyelések közlése látszik kívánatosnak:

ad 1. Az ajakközti metszés a hibásan álló pillaszőrsor mindkét végét meghaladja 1—2 mm-rel, hogy így egyrészt a szóban forgó pillaszőrsor egész hosszában felszabaduljon, másrészt csökkenjen a varratra a szemhéjszél irányában gyakorolt visszahúzó hatás.