Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-06-01 / 1. szám
16 ad 2. A bőrlebeny kiszabásában, különösen ami annak szélességét illeti, túlságos takarékoskodásra nincs szükség. Az eddigi esetekben csaknem kizárólag megnyúlt, az alappal lazán összefüggő szemhéjbőrrel volt dolgunk, s számtíanunlt kellett arra, hogy a műtéti területtől távolabb eső bőrrészek engednek a szemhéjszél felől gyakorolt húzásnak, s a bőrliíd lassan visszacsúszik eredeti, vagy azt megközelítő helyzetébe. Ha tehát túlzottan keskeny a kiirtott bőrlebeny, könnyen megeshetik, hogy a pillaszőrsor teljesen és főként idő előtt (t. i. a sebfelületek összetapadása előtt) visszatér eredeti helyére és állásába, vagyis a műtét eredménytelen lesz. Ez történt második — egyetlen — esetünkben, amelyben — szemhéjkifordulástól tartva — túlzottan keskeny bőrlebenyt irtottunk ki. A tapasztalatok szerint azonban éppen a szemhéjkifordulás az, amitől, mint szövődménytől, a legkevésbbé kell tartanunk. Nagyon laza szemhéjbőr adott esetben még arra is kényszeríthet, hogy késleltessük a pillaszőrsor visszacsúszását olymódon, hogy a pillaszőrsor szélét pár napra egy csomós varrattal rögzítjük a belső lebenyhez anélkül, hogy az öltést a belső lebeny egész vastagságán keresztül vezetnők. A bőrlebeny szélességét szabályozó másik tényező a kifordítandó pillaszőrsor hossza és a kifordítás mértéke. Minél rövidebb a fordítandó pillaszőrsor, minél kevesebb fordító hatásra van szükség, annál keskenyebb a bőrlebeny. A fordító hatás szabályozására még egy út áll rendelkezésre, nevezetesen a bőrlebeny tengelyének a beállítása olyan értelemben, hogy minél erőteljesebb fordító hatásra törekszünk, annál nagyobb szögben hajlik el a lebeny hossztengelye a szemhéjszél vonalától. A bőrlebeny hosszát viszont a lehetőségig korlátozni kell, hogy minél kisebb területre szorítkozzék a varratok húzó hatása. A szemhéjredő vonalában egyesített sebvonal teljesen síma, alig észrevehető heggel gyógyul, ami szépészeti szempontból — még ott is, ahol erről szó eshetik — teljesen jelentéktelen. ad 3. A pillaszőrsornak alapjáról történő lefejtését a középen kezdjük úgy, hogy az alakközti metszés sebét a szike hegyével mélyítjük annyira, hogy a szike hegye közvetlenül a bőr alatt, a bőrhíd túlsó szélén a szabadba jusson. Ezután fűrészelő metszésekkel fejtjük tovább két oldal felé a bőrt az ajakközti metszés egész hosszának megfelelően. A műtétnek talán ez a legkényesebb része, mert nemcsak a lebeny kettémetszését, mint legsúlyosabb, bár legfeljebb szépészeti szempontból komolyabb hibát kell elkerülnünk, hanem az egyre lazább összeköttetésű szövetben dolgozva arra is kell ügyelni, hogy állandóan az ajakközti metszésben maradjunk, s a lebeny széleinek szabályos vonalát megtartsuk. A műtét végezhető úgy az alsó, mint a felső szemhéj bármely
