Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
32 za az a körülmény, hogy a csomós varratok által lehurkolt szövetrészek nagy része elhal, ha a f onalat szorosan csomózzuk. A szövetrészek elhalásával a fonal fokozatosain enged s így már meg van a lehetősége annak, hogy a szemtekére gyakorolt kisebb nyomás is az áthurkolás helyén kívül eső, lazán egymáshoz tapadó sebszéleket, vagy a comeasebnek a varrat alatt fekvő s a varratba bele nem foglalt fél vastagságát tátongtassa. Ha a csomózás lazán történik, még előbb előállhat nyomásra sebtátongás. Egész kisfokú tátongás is elegendő ahhoz, hogy egy kevés csamokvíz elfolyjék és így legalább is iris becsipődés könnyen előállhat. Ismeretes az irodalomból, hogy az ily csomós varratok után elég gyakran előfordult iris becsipődés, irisprolapsus, irisizgalom, iridocyclitis. Alkalmam volt nekem is többek közt észlelni ily csomós varrattal végzett hályogműtét után látszólag teljesen sima gyógyulás mellett a műtét után 10 nappal jelentkező enyhe iritist. Alapos vizsgálattal kiderült ekkor, hogy az iris-izgalmat az iris gyöki részétől eredő és a hályogmetszés helyéhez hozzánőtt vékony irisszálacska idézte elő. Itt nyilvánvalóan a műtét után támadt kisfokú sebszétválás közben beállott iris-becsipődésről volt szó. A fonalnak két részletben a cornea-, illetve a sclera felületes rétegén (vagy episclerális szövetrészeken át), akár vízszintes irány- * ban, akár a függélyes meridián irányában való átvezetése a fonalvezetés megkönnyítését szolgáló előzetes sebkészítés nélkül egyrészt körülményesebb, márészt bizonytalanabb művelet s végeredményben az így behelyezett fonal sem biztos sebzáró eljárás. A cornea megsebzetten szövetén át még a legfinomabb tűnek is 1—2 mm. hosszúságban és a megkívánt mélységben való keresztülvezetése nem éppen a legegyzerübb feladat s különösebb figyelmet igényel, mert ha nagyon f elületesen öltünk át a corneán, épngy a sclerán is, könnyen átszakíthatjuk a felületes réteget, vagy nincs elég biztos tartása a fonalnak, ha pedig kelleténél mélyebbre jut a tűnk, úgy a csarnokkal támadhat közlekedés, vagy vékony sclera esetén közel juthatunk a corpus ciliaré-hoz s az ily helyzetben rögzített fonal veszedelmet rejt magában a szem jövőjét illetően. A különböző szerzőknek az imént említett fonal vezetéshez hasonló módszerei közül még a legelőnyösebbnek mondható a Liégard által ajánlott fonalvezetési módszer, amennyiben a cornea szélén vízszintes irányban a fonalat kissé szélesebben is vezethetjük a cornea szövetén át, így' a fonalnak biztosabb tartása lesz, másrész-