Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-06-01 / 1. szám

34

Lencsehatás

Paralysis

I

4-hogy spontán megalvadt, akkor a folyadék erősebben hatott, vagyis a fehérje a duzzadáshoz szükséges vízmennyiséget az atropinoldatból atropin nélkül vette magához és ennek következtében az atropinoldat

concentratiója fokozódott. Azt hiszem, ezen kísérletekből levonhatom azon következtetést, hogy sem a testnedvekben oldott fehérje, sem pedig az élő szövet maga számbavehető atropinmennyiséget nem köt meg, legalább is semmiesetre sem annyit, hogy elraktározásról lehetne szó olyan értelemben, hogy azt később a csarnokvíznek ismét leadva az atropinhatást lényegesen meghosszabbítaná.

Ezenkívül még a szem egyéb törőközegei is számításba jönnek, így a lencse és az üvegtest. Itt az a meglepetés ért bennünket, hogy egy szétdörzsölt friss lencse a bélgörbe azonnali zuhanását okozta. (4. görbe.) Már-már arra gondoltunk, hogy a lencse az atropin nagyrészét visszatartotta. A következő ellenőrző kísérlet azonban már kiderítette, hogy a normális lencsének is azonos hatása volt. Ezek a kísérletek még abban az időben történtek, amikor a lencse aktív anyagait — amelyeket először Braun említ — még nem ismerhettük. Ezen tapasztalatok után le kellett mondanunk a lencsében lévő atropin megállapításáról.

Ami mármost az üvegtestet illeti, én annakidején Csapody előadásánál felvetettem azt a lehetőséget, hogy az atropin esetleg az üvegtestben gyűlik meg, mert a pupilla tágulása az elülső csarnok ismételt kimosása után másképen alig magyarázható. Csapody erre vonatkozólag nem végzett kísérletet. Az én kísérleteimben először az üvegtestben nem találtunk atropint, valószínűleg azért, mert az üveg-4. görbe.