Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
33 szem túlélő irisét 0-5 ccm. Tyrode-oldatba tettem és bizonyos idő múlva a folyadék bélre való hatását vizsgáltam. Előzőleg azonban meg kellett győződnünk arról, nincs-e a szövetnek magának is hatása a bélre. Kiderült, hogy az iris egy óra alatt minden esetben izgató anyagokat adott le, mert annak a fél ccm. Tyrode-oldatnak, amelyben az iris ázott, 0-2 ccm-e mindig jelentékenyen élénkítette a bélmozgásokat. (3. görbe.) A bélműködés ezen élénksége valamelyest Rendes iriskivonat emelő hatása I 3. görbe. csökaent, hogy ha atropinozott szem túlélő irisét vizsgáltuk ugyanilyen módon. E kísérletekből azonban messzemenő következtetést nem vonhatunk le, mivel az atropinozott szem irisét természetesen az atropinos csarnokvíz átitatja. A kísérleteknek egy második sorozatát annak meghatározására végeztem, vájjon a szövetek, illetve a fehérjék megkötik-e az atropint. Először a béldarabka érzékenységét állapítottuk meg, majd azt az atropinmennyiséget, amely már biztosan reactiót váltott ki, egy macska második csarnokvizével hoztuk össze, jól összeráztuk, majd 10 percnyi állás után használtuk fel a bélkísérlethez. Eredmény: ha a csarnokvíz nem alvadt meg, akkor az atropin hatása a bélre alig változott. Vagyis olyan adsorptiót, mely az atropint hatásában gátolta volna, nem találtunk. Ha a második csarnokvíz oly fehérjedús volt, 3
