Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-06-01 / 1. szám

32

ötödik napon. De előfordulhat az is, hogy a pupilla nem tágul, jóllehet a csarnokban van atropin. Ezt a jelenséget néhány iritises betegünknél találtuk és úgy magyarázzuk, hogy azok az anyagok, melyek a pupillát szűkítik, peripheriásabban hatnak, mint az atropin. Ez a magyarázat nem elegendő minden esetben, mivel ismeretes, hogy egészséges iris sem reagál mindig atropinra, pl. gyermekkorban.

2. görbe.

A kísérleteim egy sorozatában tisztázni törekedtem az elülső csarnokból való diffusió és folyadékáramlás közötti viszonyt. Megkíséreltem ugyanis a vér osmosisos concentratiójának emelésével a csarnokvíz mennyiségét csökkenteni, hogy ilymódon megállapíthassam: sikerül-e bizonyos anyagok concentratióját a csarnokvízben fokozni. Ez egyben azt is bizonyítaná, hogy a csarnok diffusióját meg kell különböztetni a folyadékáramlástól. Evégből magasconcentratiójú nádcukor-oldatot, glycocollt és más anyagokat intravénásán injiciáltam olyan állatoknak is, melyek veséit előzőleg exstirpáltuk. Kísérleteink azonban azt bizonyították, hogy ilymódon a csarnokvíz menynyiségét észrevehetően csökkenteni nem lehet.

Másik tisztázandó kérdés az volt, megkötik-e az atropint a szövetek. Csapody utal erre, amikor azt mondja, hogy az atropin hatása nagyobb, mint azt a csarnokbeli mennyiségétől várnék. Hogy ezt megállapíthassuk, erre legalkalmasabbnak látszott az atropin kémiai kivonása a szövetekből. Ehelyütt is hálás köszönetét mondok Zechmeister professzornak, az Egyetemi Chemiai Intézet igazgatójának a technikai téren (az aetheres kivonat készítése, az isotonia megőrzése és a PH. concentratio fenntartása stb.) nyújtott szíves útmutatásáért. Ezen vizsgálatok, sajnos, nem voltak kielégítők, talán mert az atropin mennyisége túl kevés volt. Ezenkívül az elkerülhetetlen aethernyomok izgatták a belet, úgy, hogy az extractiós kísérletektől egészen eltekintettem. A továbbiakban tehát úgy jártam el, hogy az atropinozott