Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-06-01 / 1. szám

31

zását Jendrassik Loránd eljárása szerint végeztem, oly módon, hogy oxygénnel átáramoltatott Tyrode-oldatban kis darab belet pilocarpinnal izgatunk, úgy, bogy a bél eredeti nagyságának V8-ára húzódjék össze. Atropin hozzáadására ez az izgalom fokozatosan csökken, a bél szabályszerű összehúzódásai gyengülnek. Ezen eljárással sikerül az atropin igen csekély mennyiségét, mintegy 30%-nyi pontossággal meghatározni, azáltal, hogy a bél által leírt görbe esését — kimosás után — ismert atropinoldattal kititráljuk. (1. görbe.)

0,1 ccm 1 órás 0,0001 mg

csarnokvíz Atropin

I I

1. görbe.

Kísérleteim folyamán 1%-os atropint 10 perc alatt háromszor cseppentettem a kísérleti állat szemébe, miközben a pislogó hártyát félretartottuk, majd 1 perc után kimostuk a kötőhártyazsákot. Az atropincseppentés ezen módjánál a pupilla tágulása csak 5 napig tartott.

A bélkísérletekhez, mint biológiai módszerhez, természetesen nagy pontosság szükséges és az eredmények csak kellő tapasztalattal értékesíthetők. Én 195 csarnokvizet vizsgáltam meg, mely többszáz kísérletnek felel meg, mivel egy csarnokvíz gyakran több kísérlethez szolgált. Az eredményeket ismételten ellenőriztük, míg végérvényesen megállapítottuk az atropin-görbét. (2. görbe.) Eszerint a görbe eleinte meredek, majd ellaposodik. Az atropin kimutathatósága összhangban állt a pupilla tágasságával: kb. a századik óra után az atropint már nem sikerült kimutatni, ugyanígy a pupillatágulás is megszűnt az