Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
I sok megbolygatják a vér-csarnok-gátat és pedig különböző fokban. Még Friedenwald újabban közzétett kísérleteiben is nemcsak két kanült vezet be az elülső csarnokba, hanem a csarnokot még egy colloidalis oldattal is megtölti és az ilyen körülmények között keletkezett csarnokvízből akar a normális csarnokvíz termelésre következtetni. (Ezenkívül egy lencseluxatiós és glaukomás szemre is hivatkozik.) Világos, hogy ilyen kísérletekből illetve állapotokból a rendes folyadékcserére és a rendes átjárhatóságra egyáltalában nem, vagy csak a legnagyobb óvatossággal következtethetünk. Ehhez most még az is hozzájárul, hogy az egész kérdés időközben eltolódott. A szerzők a festékeket arra használják fel, hogy segítségükkel megállapítsák a csarnokvíz elvezető útját. Mert többnyire hallgatólagosan feltételezték azt, hogy a használt anyagok és a csarnokvíz ugyanazon az úton és megfelelő mennyiségben hagyják el a szemet. Ez az elgondolás a mai tudásunk szerint tévedésekhez vezetett, amelyek akkor még nem is lehettek felismerhetők. Így pl. Csapody az atropinnak a csarnokban való tartózkodási idejére vonatkozóan végzett vizsgálatokat azzal a céllal, hogy a folyadékcsere sebességéről is ismereteket szerezzen. Abból a megállapításából, hogy az atropin a csarnokban 8—10 napig kimutatható, arra következtetett, hogy a csarnok kiürülése, illetve a csarnokvíz kicserélődése ugyanolyan hosszú ideig tart. Ma már tudjuk, hogy ez a következtetés nem volt minden további nélkül helyes, már csak azért sem, mert a csarnok-vér-gát átjárhatósága electív jellegű. Igaz, hogy a különböző anyagoknak a csarnokból a vérbe való átlépéséről — mint már említettem — még igen keveset tudunk. Friedenwald szerint a sugártest savi és neutrális crystalloidok részére mindkét irányban átjárható, methylénkék és víz részére csak vér-csarnok irányban, de fordítva nem. Ide tartoznak Fischer ismert kísérletei is. A gyakrabban használt és ezért jobban ismert hatású anyagok közül az atropin azért fontos, mert a csarnokban való tartózkodási ideje még az olyan anyagokét is lényegesen felülmúlja, amelyekről bizonyosan tudjuk, hogy a folyadék és anyagok kicserélése útján az elülső csarnokot közvetlenül egyáltalában nem hagyhatják el, hanem csak a valódi felszívódás révén. Igen tekintélyes mennyiségű vér pl. egy-két nap alatt eltűnhet a csarnokból, tehát sokkal rövidebb idő alatt, mint az a minimális atropinmennyiség, amely akkor kerül a csarnokba, ha a szokott módon atropint cseppentünk a kötőhártyazsákba. A mi kísérleteinkben pl. O'OOl mg atropin olyan lassan tűnt el a csarnokból, hogy még a negyedik napon is kimutatható volt. Igaz viszont, hogy a vér nem diffundál és így nem is húzódhatik meg az üvegtestben. Más kérdés már, hogy a szem folyadék- és anyag-28
