Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

54

hez hasonló megfigyelésekről mi is beszámolhatunk. Az előnyéül felhozott könnyű kivihetőségre, viszont azt jegyezzük meg, hogy a Bias kavics által ajánlott, -s később árnyalandó myektomia, ha valamivel nehezebb is az inmetszésnél, de bonyolultnak egyáltalán nem nevezhető, különösen nem a gyakorlott műtő kezében.

A második csoportba tartozó műtétek a kancsalsági izom ellenlábasa tónusának növelése által érik el hatásukat. E csoportból legismertebb a kancsalsági izom antagonistájának előrevarrása, melyet kisebb-nagyobb módosításokkal manapság a legtöbb műtő végez, részben önállóan, részben tenotomiával összekapcsolva. El kell ismernünk, hogy e műtéti mód sokkal sikeresebben alkalmazható, mint az önálló inmetszés, de azt hiszem mégsem tévedek, mikor azt állítom, hogy csak a nagy tapasztalattal bíró műtő kezében. Sem a kezdőnek, de a kisebb gyakorlattal rendelkezőnek sincs biztos támpontja arranézve, hogy az elvégzett műtét végeredménye mi lesz. E műtét tehát, tekintve a dosirozás nagyfokú bizonytalanságát, már eleve csak a nagy tapasztalatokkal rendelkező műtő kezében eredményes. Meller is azt hangsúlyozza, hogy az eljárás megválasztása közömbös, hanem inkább fontos az, hogy a műtéttel kapcsolatban a műtő nagy tapasztalatokkal rendelkezzék. Mennyi •sikertelenséget kell azonban addig elkönyvelnie, míg ezeket a tapasztalatokat megszerzi! Hibája még továbbá az is, hogy egyrészt a sclerába öltött fonalak sokszor nem tartanak jól, de különösen az, mire Blaskovics mutatott rá, hogy a fasciába burkolt izom nem képez elég fibrint, illetve sarjszövetet, ami kellőién biztosítaná az. előrevarrt izom lapszerinti letapadását az inhártyához, s így a forradás az esetek egyrésizénél kellő erősséggel nem bír. A vongálódás miatt a gyenge forradás kitágulhat, s az izom hátrább csúszhatik, minek következtében a kezdeti jó eredmény eltünhetik.

Az előrevarrás eme hátrányait Meller, Licskó, Lindner és mások igyekeztek ugyan különböző kisebb technikai javításokkal kiküszöbölni, de a műtét fő hibáit ők sem oldották meg.

Minden műtétnél fontos, hogy az sablonossá tehető legyen. Azok a műtétek, melyeket egyénenként más módon kell elvégezni, igen nehezek s épen ezért elterjedésük sohasem lesz széleskörű. A mechanikus munka, ámbár unalmas, de gyorsabb és tökéletesebb. Ezt az elvet már az iparban is felismerték és az olcsóbb, többtermelés érdekében alkalmazzák is. Ez a sablonos dosirozási lehetőség az, ami az izom előrevaórásánál teljesen hiányzik.

További nagy hibája az említett műtétnek még az is, hogy nagyobbfokú koncsalságoknál az egyoldali műtét- nemi elégséges,