Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

47

a lapos keresztmetszetű tűt, de ezek a tűk vastagabb fonalhoz valók s a mi céljainkra a fokuk túl durva. Én erre a célra, de sok más célra is, a szemészetben alig- ismeretes szebészi bélvarrótűt használom: erősen meghajlított, nagyon vékony, kerek keres'zitmetszerü tű. Ez egészen sima sebcsatornát ölt, éppen elég bővet a kétnullás fonalhoz, melynél vastagabbat ne használjunk. A legfinomabb catguthöz is illenek ezek a tűk. De meg- kell szokni őket, úgy kell az öltést irányítani, hogy a tű ne forogjon a tűfof/óban, akkor sem, ha nem1 használunk túl keményen záródó tűfogót, mert. az meg könnyen eltörné a vékony tűt. Legjobb megmaradni a mi régóta megszokott Landolt-tűfogónk mellett.

Talán az sem egészen lényegtelen, hogy én nem fejtem fel nagyon magasan a kötőhártyát, hanem csak legfeljebb 8 mim. magasan, semmi esetre sem az áthajtásig, mint az eredeti előírásban olvasható. Mert túl magasra hatoló felfejtéssel csak lazább lesz a kötény. Továbbá nagyon ügyelek arra, hogy csak a kötőhártyát fejtsem le az episcleralis szövetről, nem pedig vele együtt az episcleralis szövetet a seleráról. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a seb szorosan, de mégis rugalmasan legyen befedve.

S mindezen mulhatik azi is, hogy sebasztigmatizmus az így ellátott szemeken csak igen ritkán keletkezik, akkor is 1—2 D.-nál nem több. Kb. 80%-ban sphaerikus üveggel egyedül 5/5— 5/8 közti a látás tokos extractio után. Éppen a sebasztigmatizmus elmaradása a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a pontos sebzárásnak.

Érdekes, hogy elsőrendűnek ismert helyeken is még mindig milyen „problémákkal” küzdenek e téren, amelyek nekünk már régen nem problémák. így az egyik bécsi klinikáról csak a minap jelent meg egy közlés, amely a corneaszéli sebzáróvarratnak (nem a mi kötényes sebfedésünk!) azt a nagy hibáját panaszolja fel, hogy előfordulnak miatta a szem: elpusztulásához vezető szarahártyagennyesedések. (Meghiszem azt!) És hogy e nagy veszély elkerülésének az a módja (legújabb módosítás), hogy a varratot nem a comea szélébe, hanem valamivel magasabban, a selmába kell behelyezni, nagyon ügyelve arra, ami a közlés szerint is elég nehéz dolog (bizony!), hogy a késsel a metszést is éppen a megfelelő magasságban hozzuk ki, nehogy vele elvágjuk az előre behelyezett varratot!