Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

47 a lapos keresztmetszetű tűt, de ezek a tűk vastagabb fonalhoz va­lók s a mi céljainkra a fokuk túl durva. Én erre a célra, de sok más célra is, a szemészetben alig- ismeretes szebészi bélvarrótűt használom: erősen meghajlított, nagyon vékony, kerek keres'zit­­metszerü tű. Ez egészen sima sebcsatornát ölt, éppen elég bővet a kétnullás fonalhoz, melynél vastagabbat ne használjunk. A legfinomabb catguthöz is illenek ezek a tűk. De meg- kell szokni őket, úgy kell az öltést irányítani, hogy a tű ne forogjon a tűfo­­f/óban, akkor sem, ha nem1 használunk túl keményen záródó tű­fogót, mert. az meg könnyen eltörné a vékony tűt. Legjobb meg­maradni a mi régóta megszokott Landolt-tűfogónk mellett. Talán az sem egészen lényegtelen, hogy én nem fejtem fel na­gyon magasan a kötőhártyát, hanem csak legfeljebb 8 mim. ma­gasan, semmi esetre sem az áthajtásig, mint az eredeti előírásban olvasható. Mert túl magasra hatoló felfejtéssel csak lazább lesz a kötény. Továbbá nagyon ügyelek arra, hogy csak a kötőhár­­tyát fejtsem le az episcleralis szövetről, nem pedig vele együtt az episcleralis szövetet a seleráról. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a seb szorosan, de mégis rugalmasan legyen befedve. S mindezen mulhatik azi is, hogy sebasztigmatizmus az így ellátott szemeken csak igen ritkán keletkezik, akkor is 1—2 D.-nál nem több. Kb. 80%-ban sphaerikus üveggel egyedül 5/5— 5/8 közti a látás tokos extractio után. Éppen a sebasztigmatiz­mus elmaradása a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a pontos seb­­zárásnak. Érdekes, hogy elsőrendűnek ismert helyeken is még mindig milyen „problémákkal” küzdenek e téren, amelyek nekünk már régen nem problémák. így az egyik bécsi klinikáról csak a minap jelent meg egy közlés, amely a corneaszéli sebzáróvarratnak (nem a mi kötényes sebfedésünk!) azt a nagy hibáját panaszolja fel, hogy előfordulnak miatta a szem: elpusztulásához vezető szarahártyagennyesedések. (Meghiszem azt!) És hogy e nagy ve­szély elkerülésének az a módja (legújabb módosítás), hogy a var­ratot nem a comea szélébe, hanem valamivel magasabban, a selmába kell behelyezni, nagyon ügyelve arra, ami a közlés sze­rint is elég nehéz dolog (bizony!), hogy a késsel a metszést is éppen a megfelelő magasságban hozzuk ki, nehogy vele elvágjuk az előre behelyezett varratot!

Next

/
Thumbnails
Contents