Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

77

mondanom, hogy a 88 végzett műtét esetében 78-nál kitűnő az eredmény, ami 88-6%-os tökéletes korrekciónak felel meg.

Műtéti eredményeim az 1932. év óta feltűnő javulást mutatnak. Az okot kutatva rájöttem, hogy ekkor vezettem be a kancsalsági műtéteknél a retrobulbaris novocain érzéstelenítést. Előzetesen a novocaint csak az izom teste mellett alkalmaztuk, lehetőleg jó hátra befecskendezve, azonban az érzéstelenítésnek ez a módja sohasem bizonyult kielégítőnek és sohasem tudtam a betegnek megígérni, hogy a műtét fájdalommentes lesz. Különösen fontosnak tartom a kancsalsági műtéteknél a beteg teljes nyugalmát a sikeres kimenetel szempontjából. A beteg nyugtalansága, az operált izom állandó beidegzése, nemcsak megnehezíti az izom tiszta kidolgozását, ami lényeges fontosságú követelmény, hanem fokozza még a vérzést is, ami viszont megnehezíti az izom lefektetését az új tapadási helyre, körülményessé teszi a varratok csomózását stb. Kétségtelen, hogy akárhány, különben tökéletes technikával végzett műtét nem kielégítő eredményességének az oka a beteg különben érthető nyugtalanságában leli magyarázatát. Ezeket a kellemetlenségeket egy csapásra megszüntette a retrobulbaris érzéstelenítés. Elfogadom az aggályoskodókkal, hogy utólagos orbitalis vérzés zavarhatja a műtét végső kimenetelét, esetleg csökkentheti az eredményt, eddig azonban 56 esetben alkalmazott retrobulbaris érzéstelenítésemben egy esetben sem fordult elő. Végül is ez olyan kockázat lehet, amivel számolnunk kell, mint eredményességet csökkentő tényezővel. Két-három esetben azt a meglepő tapasztalatot tettem, hogy a befecskendés után néhány pillanattal a kancsal szem beállott az egyenesbe. Ez a körülmény, amelynek keletkezését úgy képzelem, hogy a novocain egy része vagy magába az izomba, vagy ahhoz igen közel került, és az ott keletkező mechanikus ingerhatás az izmot erőteljes összehúzódásra bírja. Különösebben azonban ez sem zavart a műtét elvégzésében, hiszen a műtét előtt pontosan ismerve a kancsalság fokát, azon régi tapasztalat alapján, hogy öt fok kancsalság korrigálására egy mm nagyságú darabot kell az izomból kimetszeni, az izom testéből könnyen ki tudjuk a szükségelt darabot vágni.

Azt hiszem, minden műtőre nézve egyaránt bántó, hogy a kancsalság műtétjénél nem tudunk 100%-os gyógyítást elérni, mint más, pl. a szürkehályog, vagy egyéb műtéteknél. A kancsalsági műtétek is azok közé a műtétek közé tartoznak, ahol úgy-