Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
78 szólván állandó módosításokkal és javításokkal találkozunk, annak jeléül, hogy tulajdonképpen egyik eljárás sem absolut tökéletes. 1926 óta valami különösebb javulás nem állott be kancsalság gyógyításában. Az kétségtelen, hogy a műtéti megoldás a széltében alkalmazott és ajánlott optikai kezelési módszerek dacára sem nélkülözhetők. Az optikai gyógyeljárások terén sincs jelentős változás. Smith három játékkártyával gyakoroltatja a szemet olymódon, hogy az asztalra helyezett három kártya közül a középsőt mindkét szem, míg a két szélsőt csak a bal, illetve a jobb szemmel lehet látni. Sattler igen fiatal korban kezdi a kezelést és nagyon helyesen főcélnak az amblyopia meggátlását tekinti. E végből a vezető szemet mastisol-kötéssel látja el és szerinte, ha a kancsalság csak a kezdeti szakban van, a teljes látást a szem majdnem mindig visszanyeri. Ugyancsak ő egészen 20 fokig rendel hasábokat a kancsalság javítására. A vértelen gyógyítóeljárások közül említendő Salvati eljárása, aki 2 ccm alkoholt fecskendez az izom testébe és ettől teljes gyógyulást lát. Az amerikaiaknál általában kezd tért hódítani az izomráncolás műtété ; ezzel szemben aggályos az izom testében keletkezett csomó, ami esetleg igen sokáig, vagy soha nem tűnik el. Általában az összes műtő a legnagyobb figyelmet fordítja a varratok elhelyezésére, és ezen a téren a legtöbb vélemény odairányul, hogy a legfontosabbnak a varratok megfelelő scleralis és solid elhelyezését tartják, és a legtöbb hiányos eredmény okát a varratok felszínes elhelyezésében látják. Kleefeld az izomnak a sclerához való tapadását úgy igyekszik biztosítani, hogy a műtét előtt már hónapokkal kauterrel érinti azt a helyet a sclerán, ahová a varratokat be fogja ültetni. Említést érdemelnek még egyes izomátültetési kísérletek és Smukler műtétje ; a kancsal izom ráncolása és az ellentétes izom erőszakos nyújtása, amit úgy ér el, hogy az izomráncolás előtt erősen meghúzza, vagyis összetérő kancsalság esetén addukálja a külső egyenes izmot, mire a belső egyenes átmenetileg megbénul. Az előrevarrás műtétjének legnagyobb hiánya, hogy azt várjuk el az izomtól, hogy részére szokatlan területen, nem élettani körülményeknek megfelelően a síma sclerán tapadjon meg. Majdnem lehetetlen kívánság. Kétségtelen ugyan, hogy a túlzott eredménnyel végzett tenotomiák után szükségszerűen végzett antepositióknál látjuk, hogy az ínnál átmetszett izom valahol hátrább megtapadhat a sclerán, de ez nem olyan tapadás,
