Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

S ugarastestl evál asztás vi sszájáró 1 .*

Irta: Blaskovics László dr., egyet. ny. r. tanár.

Többször tapasztalható, hogy valamely műtét, ha hatékonyságának elméleti része megdől, hitelevesztetté válik, noha bármely műtétmód hasznának elbírálására egyedül a tapasztalatnak kellene irányadónak lennie. így volt ez, bizonyos méfrtékig, Heine cyclodialysisével is, amelynek elgondolása az volt, hogy összeköttetés létesíttessék az első kamra és a supraciliaris rés, illetve suprachorioideális űr között. Tudjuk, hogy szövettani vizsgálatok azt látszottak bizonyítani, hogy a leválasztott sugarastest szorosan összenő a fehérburokkal, tehát folyadék átszivárgása nem jöhet létre. Ez a körülmény elég volt ahhoz, hogy sokakat elriasszon a műtéttől és Elschnig tekintélyére volt szükség, hogy a sugarastestleválasztással tett jó tapasztalatai — amelyekről Sadus részletes közlést tett, mondhatnám védőbeszédet tartott a Kiin. M< natsblatterben (1920, II.) — újból bizalmat gerjeszszenek ez ál< ásos műtéti eljárás iránt. Liebermann (Kiin. Mbl. 1934, I.) a übbi glaukomaellenes műtét fölé is helyezi a cyclodialysist.

Közben azonban Elschnig egy figyelemre méltó előadást tar ott a Német Szemésztársaságban Heidelbergben, 1932-ben. Alkalma volt egy esetben szövettani vizsgálatnak olyan szemet alávetni, amelyet kétszeres beavatkozással sikeresen operált volt glaukoma ellen. A cyclodialysist egyazon helyen végezte 22 és 14 évvel a beteg halála előtt. Szűk látótere ellenére a szembeli nyomás hetenkint 1—2-szeri pilocarpincseppentéssel 15 és 22

* A Pázmány Péter Tudományegyetem II. szemkliniká jának közleménye. (Igazgató: Blaskovics László dr. ny. r. tanár.)