Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
6 Hgmm között ingadozott. A vizsgálat kiderítette, hogy a leválasztás középső terjedelmében az irisgyökér széles réssel volt a lig. pectinatumtól elválasztva, minélfogva az első kamra mélyen az érhártya alá terjedt, vagyis a Heine-tői feltett közlekedés valójában fennállott. E helyen a sugarastest ép volt, a Schlemmcsatorna vénái szélesen nyitottak voltak, a suprachorioideális iir jelentékenyen kiszélesedett volt. Figyelemreméltó még, hogy a spongiosa anguli hézagai össze voltak préselve, tehát a kamravíz aligha találhatott utat a Schlemm-csatorna felé. Ez a lelet, úgy tudom, magábanálló, mégis szinte perdöntőnek tekinthető abban a kérdésben, hogy a sugarastest leválasztása valóban olymódon hat-e, amiként Heine elképzelte. Nyilvánvaló, hogy a többi nagyszámú lelet, amelyekben a sugarastest visszanőtt a fehérburok belső felületére, ezzel az eggyel szemben nem számít, mert hiszen ezek mind megvakult szemek voltak és éppen a cyclodialysis sikertelensége miatt kerültek eltávolításra. Ez eset tanulsága vitt arra, hogy iparkodjam minél tökéletesebb és tágabb rést nyitni a kamra és suprachorioideális rés között. Arra törekedtem, hogy a leválasztó lapoccal az érhártya alá is férkőzzem, a sugarastestet minél nagyobb terjedelemben leválasszam és a kamrazugot szélesen felszabadítsam. Erre már Elschnig is törekedett (i. h.) és azt állítja, hogy eljárásával a sugarastestnek legalább egyharmad részét egészen felerészéig képes leválasztani. Szerintem azonban az ő eljárásával ez nem lehetséges, mert ehhez a lapocot a szemközti pupillaszélen túl kellene előretolni, ehhez pedig a lapoc szögletbe tört végének mintegy 1%-szer olyan hosszúnak kellene lennie, mint amilyen. Salus ábrájából is az tűnik ki, hogy a leválasztás legfeljebb a sugarastest negyedrészére terjed. Ebből a rajzból az is látszik, hogy a lapoc két szélső kitérése között kb. 155 fokú szög van. Ez mindenesetre jóval több, mint a mekkora kitérést Heine végzett, aki ugyan azt írja a Graefe-Saemisch-féle kézikönyv műtéttanában, hogy a lapocot mindkét irányban 90—90°-kal kell elfordítani, de a 874-ik oldalon levő ábrán a lapoc két szélső helyzete között csak 100° kitérés van feltüntetve, vagyis a két irányban 50—50°. Ezenkívül a műtét feltalálója a sklerametszést 4—5 mm-rel a limbus mögött ajánlja, míg Salus szerint 5—6 mm a kellő távolság. Ezekkel szemben úgy látom, hogy a legtöbb helyen 5 mmnyire a szaru szélétől szokás a metszést végezni és a kitérést jobbra-balra mintegy 60—60°-kal végrehajtani.
