Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

25

kívül komplikált volta, négyórás időtartama (!), a ciliaris idegek sérülésének lehetősége és az ezt követő táplálkozási zavarok a szaruhártyában.

Ezzel szemben igen nagy haladást jelentett Lindner műtété, ki canthotomia és a m. rectus lefejtése után lehetőleg hátul aequatorialis ínhártyaseben át erre készített fecskendő-véggel behatol a macula tájára és oda 1 /100 ccm 6%, illetőleg újabban 3%-os KOH- oldatot fecskendez. Első közleményében négy, egy későbbi közleményben kilenc esete között nyolc gyógyult esetről számol be.

Nézzük azonban, mennyiben nevezhetők ezek az esetek gyógyultaknak ? Az első esetben a befecskendezett 1 /25 ccm 6%-os kálium causticum a Kuhnt által leírt korongalakú maculadegeneratiónak megfelelő kórképet okozott, hatalmas, 30° átmérőjű, középponti látótérhiánnyal. A második esetben 1/100 ccm kálium causticumot fecskendezett be, az eredmény correctióval 6/60 látás. Harmadik esete csak öt méterről olvas ujjakat. Nem említi, hogy volt-e scotoma, de a látótérnek egy 20°-ig terjedő sektoralakú kiesését említi. A negyedik gyógyult esetben a látásélesség ismét csak 6/60. A többi esete közül csak még egynek a leírását szeretném említeni, amely nem írható az ő eljárásának a javára, mert az eredménytelen KOH-befecskendezés után később két Weve-műtét történt.

Az általa is említett vérzésre hajlamosító kálium causticum befecskendezése ellen, csakúgy, mint az eredeti, Guist-féle kálium causticum pálcikával történő edzés ellen már más alkalommal elmondott aggodalmaim nem változtak ugyan, de az addig alig megközelíthetőnek tartott területnek a Lindner által szellemesen elgondolt megközelítése a suprachorioidealis résen át, meg az általa leírt mégis biztató eredmények arra indítottak, hogy nehány esetünkben kísérletet tegyünk Lindner eljárásával.

Magam két esetben — Rőtth dr. egy esetben — végeztünk Lindner leírása szerint, az ő fecskendőjével, igen óvatosan előrehatolva az érhártya és ínhártya között KOH-befecskendezést. Műtét után látható volt a maródás által okozott sötét vérzés a retina alatt, az eredmény rossz volt. Nagyon valószínű, hogy technikailag lehetőség szerint pontosan végzett műtéteink rossz eredménye, a retinalis vérzés, rengeteg üvegtesti homály stb., nemcsak az eljárásnak, hanem a kivitelnek valamely tökéletlenségével is magyarázható, mégis kénytelenek voltunk megállapítani, hogy amit elméleti elgondolás alapján előbb már ismételten kifejeztem,