Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
26 gyakorlati tapasztalat alapján is csak megerősíthetjük : a kálium causticum sokkal durvább hatású, semhogy olyan finom hártyák kezelésében, mint az érhártya vagy ideghártya, legalább is a Lindner által újabban ajánlott oldatokban, melyek még mindig súlyos maródást okozhatnak, alkalmaznunk szabad volna. Ezek a rossz tapasztalatok arra indítottak, hogy az ideghártyaleválás operálásában eddig bevált két másik lehetőséget, a diathermiás tűt és az elektrokautert vegyem igénybe a hátulsó póluson is. Ha a megközelítés lehetséges, az eredmények bizonyosan jobbak lehetnek, mint a Lindner eljárásával. Csak az volt a kérdés, hogy mennyire fog sikerülni az égetőt, vagy a diathermiás tű nyelét hátravezetni. A tapasztalat megmutatta, hogy minden különösebb nehézség nélkül megközelíthetjük a hátulsó pólust és az eredmény mindkét esetben ideálisnak volt mondható. A következőkben közlendő két kortörténetben a műtét menetét is részletezem. I. eset. B. S., 55 éves nő. Felvettük 1934 augusztus 24-én. Egy hónappal felvétele előtt vette észre bal szemének hirtelen látásromlását. Szemorvoshoz ment, aki fekvést és NaCl-injectiókat rendelt. Mindig rövidlátó volt és bal szeme volt mindig a gyengébb. A bal szem üvegtestében finom homályok és egy üvegtesti gyűrű. Az ideghártya a felsőbelső negyedet kivéve, mindenütt levált. A leválás legnagyobb domborulata IV—VIII között, széle egészen a látóidegfőn van. A sárga foltban negyedpapillányi élesszélű kerek lyuk, mely körül az ideghártya erősebben vizenyős és finom sugaras redőket vet. Más szakadást a leggondosabb vizsgálat ellenére sem találunk. A látásélesség 80 cm-ről ujjak olvasása csak alól és kívül. (L. 1. ábra, a mellékleten.) 1934 augusztus 28.: műtét. A külső egyenesbe két izomvarrat helyezése, utána a tapadásról történő leválasztás. A m. obliqu. inf.-t hasonló módon leválasztjuk a tapadásról és ilyen módon teljesen szabad utat nyerünk a szemteke hátulsó pólusa felé. Az alsó ferde izom leválasztása nagyon megkönnyíti a szemtekének az orr felé gördítését is. Most az íves mérőeszközzel1 megállapítjuk a n. opticusnak a limbushoz távolságát és a limbustól 33 mm-nyire egészen rövid diathermiás tűvel három tájékozó szúrást teszünk. Mivel a szúrások a retinát nem érintik, az azonnali tükrözéssel ezek helye nem volt megállapítható. Ezért a szemteke alakjához görbített szárú és a végén külön derékszögben meggörbített kauterral két nem nagyon mélyre hatoló ignipuncturát is végzünk. Az egyik ignipunctura 1 Bemutattam a Magyar Szemorvos Társaságban és helyhatározó módszeremmel és eszközömmel kapcsolatosan a Német Szemorvostársaságban 1930-ban.
