Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
A szaruhártya mint optikai tényező. Irta: Kretz Tibor dr., m. kir. ezredorvos. A fénytörési rendellenességeknek két egymástól teljesen különböző csoportját kell megkülönböztetnünk. Az egyik pathologiás ; ide tartozik a nagyfokú rövidlátás, melyben az ínhártya kóros tágulékonysága van jelen (talán rachitikus vagy constitutionalis alapon, Brana) és az astigmia, melyben a szemgolyóra ható állandó szabálytalan, egyoldali külső nyomást tételezek fel (p. o. ptosis congenita, orbita szabálytalan alakja stb.). A másik csoportban sem a szemgolyóban, sem annak környékén semmi rendelleneset nem találunk, sőt az egyes optikai tényezők sem mutatnak olyan értékeket, melyek a physiologiás variatio határain kivül esnek, hanem csupán a normálisnak mondható értékek kedvezőtlen combinatiója van jelen, miért is Trón ezen ametropiákat »combinatiósoknak« nevezi el; szerinte ezek az összes ametropiák 62-7%-át teszik ki. Vizsgálataimban csak ezen csoportra terjedtem ki, és megvizsgáltam 980 szemet, melyeknek fénytörési állapota a következőkép oszlott meg : (A továbbiakban szereplő százalékszámok mindig^ a fenti sorrendben, a fenti fénytörési állapotokra vonatkoznak.) Ezen eloszlás egyáltalában nem mutatja a várt binominális görbét, 3-0 D-nál nagyobb rövidlátás 3-0 D-nál kisebb rövidlátás 130 » 452 » 326 » 32 » 40 szem emmetrop 3-0 D-nál kisebb túllátás 3-0 D-nál nagyobb túllátás 8*
