Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
60 thelialis sarjadzásban látta, s hangsúlyozta, hogy a környező szövet reactiója gyakran hiányzik. Azonban azok az ese* tek, amelyekben homogen massza fordul elő a lumenben, Coats szerint nem egyeztethetők össze ezzel a nézettel. Sze* rinte nehezen érthető, hogy ez a sejtburjánzás csak egy részére lokalizálódik a vénának, s így ezt secundaer folyás mainak gondolja. Scherer az elváltozásokat haemodynamikai effektusokra vezeti vissza, szerinte ugyanis az artéria sklerotikus meg* merevedése és az ezzel kapcsolatos érkörüli kötőszövet megvastagodása által a vénás circulatio meg van zavarva, pangás jön létre a vénában, majd a compressio által a falak egymásra feküsznek és elzáródnak, vagy sarjadzásos folyás mattal megvastagodnak. A befejező elzáródása a vénának előbb vagy utóbb endothelialis vagy subendothelialis burs jánzás által bekövetkezik, ami a szövettani kép áttekinthes tőségét erősen megnehezíti. Hippel szerint az a magyarázat, hogy a primaer intimas burjánzás úgy a vénán, mint az artérián egy arteriosklerotis kus jelenségnek látszik, éppúgy, mint a centrális kötőszöveti gyűrű, mindenkép elfogadható, de még sok régi kifogást megtart, így elsősorban annál a feltevésnél, hogy egy pris maer intimaburjánzásnál a majdnem teljes elzáródás még semmi klinikai tünetet nem okoz, s az első megjelenés azons nal a maximalis mértékű? Jobban bevilágítanak Hippelnek és Kiélnék a vizsgálas tai úgy az aetiologia, mint a localisatio kérdésébe. Az els záródás az esetek túlnyomó részében a lamina cribrosa táján lép fel. Ezen a helyen szerintük Scherer nem eléggé vette figyelembe az áramlási viszonyokat, pedig itt olyan különös körülmények vannak, mint sehol másutt a testben. A venaágak hullámai egymással szembefolyva érnek a cen* tralis venatörzshöz, ami által itt örvények keletkezhetnek, amelyek nem lehetnek befolyás nélkül az érfalra és különös sen az endothelre. A papillában van hely, ahol a laza retina* szövetben levő vena szabadon pulzál, a lumen szélessége változhat. A vena bejut a skleralis csatornába, amellyel a kerülete szorosan összefügg, ami által a pulsatio sokkal ke* vésbbé lehetséges, s így a fix rész kezdetén, tehát a lamina cribrosa distalis végén az érnek kétségtelenül abnormis igénybevétele áll fent. Rámutat arra a tényre is, hogy pl. az aorta arteriosklerosisa mindig ott lép fel a legerősebben, ahol elágazódásai vannak s ezáltal rögzítve van. Hippel és Kiel szerint abnormis pulsatiós és hullám* viszonyok azok az ártalmak, amelyek a venafalat a laminá* nál megtámadják, s legelőször is az endothel elváltozásait idézik elő, amelyhez azután egy thrombosis csatlakozhat. Hippel és Kiel meggondolása még mindig válasz nélkül
