Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
57 kózni csak akkor tudnánk, ha a pilocarpinnak a másik hatás sát, a vasoconstrictiós hatást ki tudnánk zárni. A tapasztalatok szerint, ha egy előzőleg homatropinos zott szembe cseppentünk akár pilocarpint, akár eserint, a feszülés csökkenése vagy egyáltalán nem következik be, vagy csak nagyon hiányosan. Ha a pilocarpinnak vasocons strictiós hatásmódot tulajdonítanánk a feszülés csökkenését illetőleg, ezen feltevés elesik. Mert a homatropinnak az izomhatása kétségtelenül bizonyított, de egyáltalán nem bizonyított az érhatása sem a klinikai, sem a kísérletes vizss gálatok szerint. Ha tehát homatropinozott szemen a pilos carpin csak azért nem tudja az ereket szűkíteni és a tensiót leszállítani, mert a homatropin értágulatot okozott, akkor a pilocarpinnak a vasoconstrictiós feszülés csökkentő hatás sától el kell tekintenünk. A contractiós hatás mellett szólna az a körülmény is, hogy a tartós közeli munka a nyomásviszonyokat kedvezően befolyásolja. Itt említem fel Hamburgernak azon esetét, ahol a két órán át gyakorolt közeli munka a tensiót 7 hmmsrel csökkentette. A contractiós hatás egy másik támogatója volna az a tapasztalati tény, hogy a pilocarpin rendszerint csak olyan esetekben fejti ki hatását, ahol a levezetési vis szonyok nem véglegesen gátoltak, csak akadályozottak. Így buphthalmusnál, ahol a Schlemmscsatorna fejlődése hiányos vagy teljesen hiányzik, a pilocarpin a pupilla megszükítése ellenére is a legtöbb esetben hatástalan. De tudjuk azt is, hogy a chronikus és nem operált glaukomák oly eseteiben, ahol a pilocarpin tartósan csökkenti a tensiót, egyúttal az iridektomia is hatásos, tehát csak ott, ahol a feszüléseinek kedést a levezetés időleges akadálya okozza, míg ott, ahol más az ok, csak filtráló heggel járó műtét a jó. A pilocarpin érhatása ellen szólna az a körülmény is, hogy a két szemen egyidejűleg alkalmazott adrenalins és eserinsadagolásnál az eserin sokkal gyorsabban és intensis vebben csökkentette a tensiót; az adrenalin pedig tudvas lévőén a leghatalmasabb és leggyorsabb érszűkítő — az eserins és pilocarpinsbecseppentés után pedig kisfokú idős leges értágulás következik, ami kisfokú izgalomban nyilvá« nul — és a mioticumok mégis gyorsabban szállítják le a tens siót. Az adrenalin azonkívül a legtöbb esetben lényeges feszüléscsökkenést nem is okoz, de ha igen, akkor is csak rövid ideig tartót. Ez talán magyarázható volna az adrenas lin gyors bomlása által, ami alkalikus közegben még gyors sabban következik be. S amellett az adrenalin hatása általás ban is csak átmeneti, amit a pharmakologiai kísérletek is bizonyítanak, de az a klinikai megfigyelés is, hogy még intras vénás alkalmazásánál is a nyomásemelkedés csak pár pils lanatig tart.
