Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
58 Az elmondottakkal nem akarok álláspontot foglalni a mioticumok hatásmódját illetőleg, nem is akarok részletekbe bocsátkozni. Esetünk kapcsán csak egy szerény megfigyel léssel és néhány adattal akartunk hozzájárulni e kérdés előbbreviteléhez. A familiáris neuritis retrobulbaris két nem typikus alakja.* írta : LUZSA ENDRE dr. klinikai gyakornok. A ritkán előforduló Leber*féle neuritis retrobulbarisok alcsoportjába tartozó és még ritkább familiáris neuritis retro* bulbaris két esetét állt módomban a klinika ambulantiáján megfigyelni. A familiáris neuritis retrobulbarisnál öröklődést kimutatni nem tudunk s ugyanazon generatio több tagjánál fordul elő, egyébként a Leber*féléhez teljesen hasonló. M. L., 17 éves villanyszerelő elmondja, hogy látóképessége két hónap óta oly rohamosan romlik, hogy az utóbbi négy héten már olvasni sem képes. Látásélesség a jobb szemen 1, a bal szemen 2 m ujjolv. Mindkét látótere peripheriásan szabad, jobboldalt absolut centralis skotoma, bal* oldalt centrális színskotoma. Szemfenéken kóros elváltozás nem látható. Két hónap alatt a bal szem visusa is 1 m ujjolv.*ra csökkent, majd mind* két papilla temporalisan dekolorálódott. Az anamnesis felvételénél kiderült, hogy bátyja az övéhez teljesen hasonló betegségben szenved. Kérelmünkre bátyja is megjelent klinikán* kon, akit két ízben vizsgáltunk meg. Sajnos, mivel betegsége négy év előtt kezdődött, csak igen késői stádiumban kezdhettük el a megfigyelését. Tizenkilencéves korában kezdődött a betegsége, először a jobb, majd négy hónap múlva a bal szemén. Látása eleinte lassan, azután rohamosan any* nyira megromlott, hogy Ví év múlva olvasni sem tudott. Két év múlva bal szemén a látása ismét megjavult. Mikor mi megvizsgáltuk, látáséles* sége jobb szemen 2 m u. o., bal szemén 5/70 volt. Látótere mindkét olda* Ion, peripheriásan szabad, centrálisán 15 foknyi színskotoma, melyben felül sectorszerű hiány van. A papilla nervi optici hófehér, élesszélű. Egyéb elváltozás a funduson nincs. Két hó múlva állapota változatlan. A betegek elmondják, hogy családjukban sem le*, sem felmenő ágon szembeteg nem fordult elő rajtuk kívül. Nem vezetett az aetiologia tisztázására a belgyógyászati, orr* gégészeti, valamint a több ízben végzett Wassermann*reactio vizsgálata sem, mert valamennyi negatívnak bizonyult. A sella turcica Röntgen*felvétele normális sellanagyságot mutat. Ezek után a betegek belsősecretiós egyensúlyát tét* tűk vizsgálat tárgyává. Az eredmény a fiatalabbiknál negatív volt, az idősebbik testvérnél pedig kisfokú hypogenitaliz* must sikerült kideríteni. A két esetnek ritkaságukon kívül egyéb érdekességük is van. Ugyanis annál a betegnél, kit betegségének kezdeté* * A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. szemklinikájának (igazgató: dr. Grósz Emil egyet. ny. r. tanár) közié* ménye.
