Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
56 tensio. Az adrenalin, az eserin kihagyása után a tensio emelkedését megint csak nem tudja meggátolni. Tiszta adrenalin alkalmazása mellett a feszü* lést befolyásolni egyáltalán nem lehet. Sajnos, a beteget családi körűimé» nyei miatt kénytelenek voltunk elbocsátani, s így kísérleteinket tovább folytatni nem volt módunkban, mindamellett így is elég adatot találtunk arra nézve, hogy a nyomásviszonyokat kedvezően befolyásolhattuk mio* ticumokkal. Csak kérdés, milyen módon. A kérdés megválaszolására ismernünk kell a mioticu* mok hatásmódját. A pharmakologia tanítása szerint a mio* ticumok támadó pontja a parasympatikus idegvégződések. Hatásuk ezeknek izgatásában nyilvánul. Tehát az erekben vasoconstrictiót, a síma izmokban pedig izgalmi, sőt gór» esős állapotot okoznak. A szemre vonatkoztatott hatásuk tehát ugyancsak vagy: 1. az erekre gyakorolt hatás, az erek szűkülete, ezzel parallel, mint legfőbb következmény, a ki« választás csökkenése; vagy 2. contractiós hatás, az iris redői* nek elsimulása, a pupilla megszűkülése, a ciliaris izom össze* húzódása, vagy a chorioidea megfeszülése s így a levezetés könnyebbé válása. Esetünkre vonatkoztatva a contractiós hatás alól a pu* pilla megszükülését s a resorbeáló irisfelszín kisimulását tér* mészetesen kizárhatjuk. De felvehetnénk itt is azt az ana* tomiai vizsgálatokkal egyedül kimutatható, így hát csak fel* tételezhető iriscsonkot, melynek kisimításával a levezetés* ben létesült esetleges akadály kiküszöbölődhetett. Termé* szetesen ezt makroskoposan megfigyelni nem volt módunk* ban. A ciliaris izom contractiós hatását ugyancsak felvehet* tűk, hiszen aniridiáknál az accomodatio érintetlen szokott maradni. Hogy a ciliaris izom contractiója milyen módon segítette volna elő a levezetés könnyebbé tételét, azt Seidel vizsgálataiból ismerhetjük meg. Seidel ugyanis nagyszámú esete alapján felveszi, hogy a ciliaris izom minden össze* húzódása, mely pilocarpinozott szemen minden accomoda* tiós impulsusra maximalis erővel történik, a lig. pectinatum belső rostja, melyek egyúttal a ciliaris izom hosszanti köte* gének belső rostjait is képviselik, megnyúlnak, miáltal a rostok között lévő rések megnagyobbodnak. Másrészt a külső rostok hátrahúzódnak s a Schlemm*csatorna lumené* nek tágításával a csatornában nyomáscsökkenést okoznak. De az accomodatiós impulsusokra beálló maximalis contrac* tiók megfigyelése szerint állandóan változó nyomásviszo* nyokat is teremtenek, amelyek mellett, kísérletei szerint, a csatorna endothélj ének, mint ultrafilternek, a filtrálóképes* sége is megnagyobbodik. Mindezek természetesen féltévé* sek, melyeket esetünkben bizonyítani nem tudunk. De mi* vei mindez a ciliaris izom működéséhez kötött hatás, s mi* vei aniridiáknál az accomodatio érintetlen, felvételétől elzár*
