Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
41 kozó variabilitás nem secundaer, — tehát pl. táplálkozási zavaron alapuló — tulajdonság, hanem éppen a daganat* sejtek sajátossága. Sejtmagvak méréséből ismeretes, hogy például a carcinomák sejtmagvai mindig nagyobbak, mint az anyaszövet sejtmagvai, amelyből a daganat kiindult. Éppen a sejtmagvak variabilitása alapján vagyunk képesek ártatlan epithelburjánzásokat a carcinomáktól megkülön* böztetni. Amíg azonban ezen morphologiai sajátosságokat jól ismerjük, éppen olyan hiányosak még ismereteink maguk* ban a sejtekben lejátszódó biológiai és chemiai folyamatok* ról és így nem tudjuk magyarázatát adni, hogy miért válik némely naevus egyszerre malignussá, amely évek, esetleg év* tizedek során jóindulatú volt. így pl. a nemi érés idején, vagy nőknél a climakteriumban és férfiaknál a hasonló kor* ban keletkező visszafejlődési folyamatok kapcsán a naevus egyszerre növekedni kezd. Ezen növekedésre valószínűen a belsősecretióban beálló változás lehet hatással. Tény, ha anatómiai vizsgálataink alkalmával a naevus* sejtek ezen említett variabilitásával találkozunk, vagy netalán a daganatsejtek azonkívül még a nyirokutakban is megjelen* tek, a prognosist quoad vitám a legkedvezőtlenebbnek kell tekintenünk. A hámeredetű rosszindulatú daganatok közül a carcino* mák gyakoriak a limbusdaganatok között. Ezek lehetnek a conjunctiva hám legalsó rétegéből, a basalis sejtekből ki* induló basalsejtű rákok, vagy nagy hámcsapokból álló daga* natok, amelyek a többrétegű laphám stratum basale és spino* sumából indulnak ki és helyenként a stratum lucidumra em* lékeztető sejteket tartalmaznak és elszarusodást gyakran mutatnak; ezek a laphámrákok. Az előbbiek lényegesen jobb* indulatúak, amennyiben — noha szintén hajlamosak a reci* dívára — mégis többször alapos kiirtás után teljes gyógyu* lás, illetően évekre tartó recidivamentesség érhető el. Ezen két rákféleség különböző fokú rosszindulatúságát már évek* kel előbb hangsúlyoztam és ezt újabbi vizsgálataim is iga* zolják, még pedig a daganatok infiltrativ növekedését illetően. Sokkal hajlamosabbak a recidivára a laphámrákok és inkább terjednek a sklera rostjai felé és közé. Azon körülmény, hogy magába a bulbusba való áttöréssel elég ritkán találko* zunk, szerintem abban leli magyarázatát, hogy a szabadon fekvő daganat mégis könnyebben növekedhetik kifelé, mint* sem esetleg a sklera valamelyik nyirokrésén, vagy a mellső ciliaris erek mentén levő rések útján és excessiv növekedése miatt előbb kerül enucleatióra, mielőtt a szűk réseken a szem belsejébe eljuthatna. Általában a cornea nagyobb ellenállást tanúsít a daganatok ellen, mint a sklera, különösen a Bowman látszik erőteljes védőhártya gyanánt szerepelni. Az áthatolás
