Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
40 aránya, továbbá a sejt chromatintartalma nem igen mutat eltérést a basalsejtektől, míg egyes naevusokban a sejt alakja és nagysága változatlan ugyan, de a mag festődési viszonyai változnak, majd más naevusokban a protoplazmában vacuola* képződés jelentkezik, szóval degeneratiós elváltozások ész* lelhetők. Tapasztalataim ezen a téren általában megegyez* nek Wolf rum és Wátzold tapasztalataival, és kellő óvatos* sággal annyit lehet mondani, hogy tulajdonképen azon naevu* sokat lehet jóindulatúaknak tartani, amelyekben a naevus* sejtek morphologiailag semmit, vagy alig különböznek a basalsejtektől. Azon naevusok, amelyekben a fennebb emlí* tett sejtelváltozások tapasztalhatók, mindenesetre gyanús* nak tekintendők, különösen gyanúsak azon naevusok, ame* lyekben embryonalis sejtformákhoz hasonló alakok talál* hatók. A pigmentáltság nem tartozik a naevus feltétlen kelléké* hez. Ismeretes, hogy pigment a limbus epitheljében normali* san is gyakran előfordul, — Morax positiv lelete alapján így különíti el a conjunctiva és cornea epitheljét —, továbbá a plica, caruncula és az áthajlási redők is igen pigmentdúsak. Tudjuk, hogy a limbus a kedvelt előfordulási helye a naevu* soknak és amennyiben elfogadjuk, hogy a basalsejtek nor* malisán is alkothatnak pigmentet, átvihetik ugyanezen sajá* tosságukat a belőlük származó naevussejtekre is. A pigment* képződés úgy jön létre, hogy a protoplasmában, valószínűen a mag együttes működése révén, finomszemcsés barnás pigment keletkezik a mag körül, amely pigment később mind barnább és durvábban szemcsézett lesz és a sejteken kívül is megjelenik. Tulajdonképen tehát a basalsejtek maguk a pigmentképző, melanoblast sejtek, amelyek mindég meg* őrzik epithelialis charakterüket és sohasem válhatnak kötő* szövetes eredetű pigmenthordozó sejtekké, melano*, vagy chromatophorákká. A jóindulatú naevusokon kívül megkülönböztetünk át* meneti alakokat, amelyeket a naevussejtek már említett különféleségük, továbbá extracellularisan, különösen a daga* nat szélén nagy mennyiségben elhelyezkedett pigmenttöme* gek jellemeznek. Van még a naevusoknak malignus formája, amelyeknek a klinikai symptomatologiájáról, tekintve közismertségüket, fölösleges megemlékezni. Anatómiailag azonban a histolo* giai értelemben vett általános rosszindulatúság jellemzi ezen daganatokat: a megváltozott sejtcharakter, atypikus sejt* alakok, infiltrativ növekedés, a daganatsejtek nyirok* és vér* pályán át való tovaterjedése, továbbá a nyirok* és vér* pályába való áttörése. Elsősorban a sejtmagvak részéről talál* kozunk a legtöbb változással. Borst alapvető fejtegetéseiből tudjuk, hogy az egyes sejtek egyedi kialakulásában mutat*
