Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)

1928-04-08 / 1. szám

14

A pillaszőrsor az átültetett csík fölött mint kétkarú emelő helyezkedik el. A bőrben fekvő rész húzása tehát a szőr sza* bad végét fokozatosan és mindjobban kiemeli. (L. a nyilak irányát a 2. ábrán.)

A debreceni szemklinikán ezt a műtétet eddig hét eseti ben végeztük el. Hatszor teljes, egyszer pedig partialis tri* chiasis ellen. Ezen utóbbi esetben tulajdonképen részleges, csupán a szemhéj külső harmadára szorítkozó trachomás entropiumról volt szó. (L. 3. ábra.)

Az eredmény minden esetben tökéletes lett. A betegre reátekintve, a műtétnek semmi nyoma nem látszik. Csupán akkor válik láthatóvá az átültetett nyálkahártya, ha a szem« héjat kifordítjuk. Az első eset már kb. egyéves.

A műtét technikai kivitele könnyű, mert varratokat nem szükséges a vékony csíkba behelyezni. A száj nyálkahártya rendkívül nagy életképessége pedig úgyszólván minden eset* ben biztosítja a sikert.

Az „intermarginalis plastika“ gondolatának elsősége Thier*é, aki 1895*ben bőr beültetését ajánlotta az intermar* ginalis vonalba, azonban műtété több okból nem terjedt eh Eltekintve a bőr alkalmatlan voltától, a kiviteli mód is körük ményes volt. A szemhéjról vett ráncos bőrnek semmi szi* lárdsága, turgora nincs, így többszörösen varratokkal kellett megtámogatni, kielégítő tartást azonban még így is alig kap* hatott. Ennek következtében már a transplantatum helyben* és életbenmaradása is valószínűleg mindig veszélyben for* gott.

A szemmű tétek sterilitásának kérdése.

írta : LEITNER VILMOS dr.

Az a primitív sebészeti követelmény, hogy mütéteinket kórokozó csíráktól mentesített területen hajtsuk végre, a szemgolyón végzett műtétek eseteiben rendkívüli nehézsége* két támaszt. Komoly és megbízható kutatások révén tud* juk, hogy a teljesen épnek mutatkozó kötőhártyáról oltási kísérletek, sőt egyszerű fedőlemezkészítmények is a patho* geneknek ismert csírák egész sorozatát képesek kimutatni, amelyek azonban közönséges, ártalmatlan saprophyták mód* jára békésen, tünetet egyáltalán nem okozva, hosszú időn át tenyészhetnek a conjunctiva*zsákban. Biológiai viszonyaik változtával azonban okozóivá lehetnek az enyhe huruttól kezdve a legsúlyosabb genyedésekig a kötőhártyán, corneán, a szem belsejében s az orbitában. Nem ismerjük pontosan mindazon okokat, amelyek folytán a kötőhártya e békés élősködői virulensekké válnak, de azt tudjuk, hogy mindama vegyi és erőművi behatások, amelyek a conjunctiva normális