Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
15 vérellátását, keringési viszonyait s a rendes könylevezetést megzavarják, alkalmas talajt teremthetnek az élősdiek akti* válódására. Ilyen erőművi behatás kétségtelenül minden, a szem? golyón végzett műtét, amely az utána alkalmazott kötések* kel az esetek nagy részében kisebb*nagyobbfokú hurutot, olykor azonban végzetessé váló gyulladást idézhet elő akkor is, ha műtét előtt a kötőhártyák s a könylevezetés tőkéié* tesen ép viszonyokat mutatott, maga a műtét pedig minden* ben megfelelt az asepsis legszigorúbb követelményeinek is. E tények természetes és észszerű következménye lett az a törekvés, hogy műtéteink előtt bizonyságot szerezzünk a kötőhártyazsák baktériumflórájáról s a lelet alapján meg* felelő eljárással lehetőleg csírátlanítsuk a műtét területét. A sterilezésre irányuló igyekezet nemcsak a nyilván hurutos, vagy egyéb kóros elváltozásokat mutató kötőhártyákra vonatkozik, hanem a teljesen ép, halvány, váladékmentes conjunctivák eseteiben is mind kiterjedtebb alkalmazást nyert. Az eszményi cél elérése, a kötőhártya felszínének töké* letes csiramentesítése elé azonban már kezdetben szinte le* küzdhetetlen akadályként ütközőnek ismertük fel azt a tényt, hogy a kötőhártya e csirátlanító szereknek még arány* lag gyenge oldataival szemben is igen érzékeny és könnyen hurutossá, váladékossá lesz, anélkül, hogy a genyedést okoz* ható mikrobákat, éppen a szóbajöhető fertőtlenítő oldatok elégtelen töménysége miatt, sikerült volna teljesen ártalmat* lanná tennünk. Tagadhatatlan, hogy az évek során át fárad* hatatlanul folytatott kísérletezések eredményekép ma már rendelkezünk oly csirátlanító szerekkel és eljárásokkal, ame* lyek a kötőhártyák lehetőleg csekély izgalmával járnak, de kifogástalannak, megbízhatónak a conjunctivák sterilezése ma sem állítható. Amidőn 20 évvel ezelőtt, az akkor ismert desinficien* seinkkel még sokkal kevésbbé tudtuk az óhajtott célt elérni, talán nem minden ok nélkül mérlegelhettem, vájjon egyál* tájában helyes*e, hogy fertőtleníteni törekszünk olyan kötő* hártyákat is, amelyeken, bár pathogennek ismert csirák ki* mutathatók, amelyek azonban makroskoposan teljesen ép viszonyokat tüntetnek fel s nem lenne*e célravezetőbb ily békés, váladékmentes szemeken a műtétet a szövetileg ép conjunctivák megbolygatása nélkül elvégezni s inkább arra törekedni, hogy közvetlenül a műtét után oly viszonyokat teremtsünk, amelyek a kötőhártya felszínén élősködőit mikrobák activálódására a talajt kedvezőtlenné teszik. Ügv gondoltam, hogy a műtét maga s a követő kötések oly trauma, amely a sterilen végzett operatiók után is képes az eladdig békés saprophyták virulenssé válását előidézni; ha
