Szemészet, 1922 (56. évfolyam, 2. szám)
1922-10-29 / 2. szám
14 elmeszesedési, illetve anyagcsere-zavarok kétségtelen bizonyítékai, s amelyek részint az előttünk még ismeretlen okból fennálló veleszületett lymphatismusnak velejárói, részint a rachitis, heredolues, myxoedema, mongolismus stb. kísérői. 4. Minél súlyosabbak e degenerativ stigmák, annál makacsabb a trachomáskórkép. 5. A rachitis és heredolues, melyről mint coincidensről a trachoma-irodalomban eddig említés nem történt, vizsgálataim szerint nem ritka velejárója a trachomának, s az ily stigmákat viselő pubertáson túl levő egyéneknél nagyfokú hegesedést észleltem. 6. A scrophulosis és tuberculosis, melyek véleményem szerint reactiv, vagyis secundár lymphatismust okoznak, nem annyira praedispositiós, mint inkább súlyosbító körülmények. 7. Bartel és Stein (Brügsch-Prognostik, 78. 1.) a veleszületett lymphatismusra a legjellegzetesebb tünetnek a pubertáson túl beálló kötőszövetes atrophiát, illetve hegedést tartja. (A lymphelemek fibrosus elfajúlása.) Ezen általános szövettani elméletet a kötőhártya különböző typusu és különböző kórformákhoz csatlakozó folliculusaira alkalmazva, önkéntelenül is előtérbe lép a trachomás folliculusok, illetve adenoid-réteg, továbbá a tarsusban végbemenő, s a Aíeibom-mirigyek sorvadását, majd kötőszövetes degeneratióját representáló hegesedési folyamat, mely a trachomás folliculusok constitutionalis eredetére vallana. 8. Ezen feltevésem, azaz, hogy a trachoma tisztén follicularis és békés alakja egy constitutionalis lymphatismust representálna, s amely kórformát én Lymphadenitis chronica hyperplastica-nak neveznék el, nem zárja ki a trachoma súlyos alakjának a mai tudományos felfogás szerinti elbírálását, vagyis egy specialis és eddig ismeretlen fertőző virus létezésének feltevését, melynek nyomán a secretio, az idült papillaris túltengés, nagyfokú szövetbeszűrődés, pannus és az eredetileg békés folliculusoknak secundár módon is elősegített még nagyobbfokú hyperplasiája„ egyszóval az eredeti békés kórkép módosulása áll elő. Azonban ép a 7. pont hegesedési körülményeire való tekintettel e súlyosabb kórkép kifejlődésénél is mint dispositionalis tényezőt a veleszületett lymphatismust supponálom. Hozzászólás. Rötth András: Annak eldöntésére, hogy a heredolues hajlamosít-e trachomára, két irányban végzett vizsgálatokat. A trachomások között heredoluetikusokat, a heredoluesben szenvedők között trachomásokat keresett. 5& fiatalkorú trachomás közül a családi anamnesis és stigmák, valamint a W. és Sachs Georgi-reakciók alapján legfeljebb 5'5%-ban talált heredoluest; valószínűnek tartja, hogy egy nem trachomásokból álló controll-sorozat is adja ezt a °,o számot. 70 heredoluesben szenvedő közül pedig egynek volt trachomája. Hozzászóló szerint ezek alapján a heredolues és trachoma között semmiféle okozati összefüggés nincs. Harmadik tudományos ülés június hó 5-én d. e. 10 órakor a II. sz. egyetemi szemklinikán. Elnök: Herzog Miksa, majd Vajda Géza. Bemutatások. 1. Huber Rezső: a) Az egész kötőhártya és a szemteke eltávolítása a kötőhártya és szaruhártya tuberculosisa miatt. A szemhéjak összevarrása. b) A szemtekei kötőhártya mechanikus kezelése pannus ellen. A bulbaris conjunctivét sublimátos vattába burkolt üvegpálcikávat dörzsöli hetenként. Ez a pannus feltisztulósót elősegíti, amellett a rendes mechanikus és gyógyszeres kezelést alkalmazza. Hozzászólások: Blaskovics László igen figyelemreméltónak találja az elért kitűnő eredményt. Eddigi eljárásaink pannusz ellen mitsem érnek. A szemtekei kötőhártya kezelése azért biztató, mert Kreiker vizsgálataiból kétségtelenül tudjuk, hogy a teljesen épnek látszó kötőhártya is lehet trahómásan megbetegedett. Huber eljárásának értékét csak hosszabb megfigyelés utón bírálhatjuk el véglegesen, de helyes volt a rövid idő alatt nyert biztató eredmény közlésével a tagtársak figyelmét e terápiára felhívni. Brana János: Huber pannusos betegeit magam is figyelemmel kísértem, s részemről szintén ajánlom ezen methodusnak kipróbálását.
