Szemészet, 1922 (56. évfolyam, 2. szám)
1922-10-29 / 2. szám
9 döntő jelentősége van. A tárgy felé közeledve, körülbelül a 2—2'5-szeres látásélesség határán a vizsgált felismer egy alakot, helyesebben betűt. Ezt a felismerést, amely helyes vagy nem helyes és bizonytalan, relatív felismerésnek nevezi. Tovább közeledve, a vizsgált újra határozatlanná lesz, a felismertnek vélt tárgyat nem látja, míg végre, a l'O látásélességen belül váratlanul, hirtelen és biztosan felismeri a jelet: ezt abszolút felismerésnek nevezi. Ezeket a jelenségeket a postretinalis komponens sajátságaiból igyekszik megmagyarázni. Az abszolút felismerésnél az izgalom egy meghatározott, az izgalommal kongruens emlékképpel kapcsolódik, kényszerszerűen, azért ezt a jelenséget az éleslátás lelki kényszerének nevezi, a látásélességet pedig a tárgy és emlékkép azonosításának. Számos kísérletet végzett az emlékkép, izgalom és figyelem befolyásának megállapítására, amelyek közül azonban, amint várható is volt, csak az emlékképre irányulok vezettek sikerre. A felismerésről kimutatható, hogy szoros összefüggésben van az emlékképrendszerrel, mert az emlékképpel történő felismerés könnyebb, mint az emlékkép nélküli. Különösen szépen észlelhető ez, ha egy betűt egy retinális kép tekintetében a betűvel teljesen egyenértékű, betűszerű, de .értelmetlen jellel hasonlítunk össze. Kísérleteiből azt következteti, hogy az emlékkép 50—60 százalékkal megkönnyíti a felismerést és hogy eddig a látásélesség vizsgálásánál rendszer nélkül hol a relativ, hol az abszolút felismerő értékét jegyezték fel, ami nagy különbség. Az éleslátás lelki kényszerével az emlékképtől függő látással magyarázza meg az alkalmazkodást, a fixálást, általában azokat a szemmozgásokat, amelyek a látásélesség szolgálatában állnak. Bővebben kitér az alkalmazkodásra, amely tudvalévőén egy psychoreflex. Kísérlettel igyekszik bizonyítani, hogy az alkalmazkodást tényleg az emlékkép kormányozza: ha öt méter távolságról concav üvegen keresztül egy betűre tekintünk, annak éles beállítása rögtön sikerül, ha értelmetlen, betűszerű rajzra nézünk, amelyről nincs emlékképünk, nem tudjuk élesen beállítani. Hozzászólás. Blaskovics László örömmel üdvözli az előadó fáradozásait, mert a centrális látóélesség vizsgálata végre is legfontosabb subjectiv vizsgáló módunk. A felismerésben a lelki komponenst megközelítően sem ismerjük még, s ez teljesen bizonytalanná teszi a létóélességre vonatkozó számadatainkat. Szóló is foglalkozott a látóélesség vizsgálatával és felismerte a lelki tényező nagy befolyását, de e bonyolult kérdéssel részletesen nem foglalkozott. Vizsgálataiból mégis azt a benyomást nyerte, hogy a valódi (az előadó szerint: abszolút) látóélesség jóval kisebb, mint amit látópróbáinkkal megállapíthatunk. Valójában mintegy kétharmadra becsülné a legtöbb jó látású, ép egyén visusát, noha vizsgálataink legtöbbször másfél, sőt nagyobb visusértéket állapítanak meg. A lelki faktor pontos kitudása nagy nyereség lenne. 3. Blaskovics László: Az öregkori szemhéjbefordulás okáról. Az öregkori szemhéjbefordulás oka még nincs teljesen kiderítve, pedig ennek ismerete az operálás szempontjából szükséges lenne. Az előadó több kísérletet végzett e kérdés felderítésére. Holocain-becseppentés (egy v. mindkét szembe) nem szűnteti meg az izomrostoknak feljebbtolódását és a pillaszőröknek érintkezésbe jutását a szemgolyóval. Ámde elmarad az erős reflektorikus szemréscsukás,- s ezzel a teljes befordulás is, ha a szemhéjat lehúzással rendes helyzetébe hoztuk az érzéstelenség bekövetkezte után. Ha azonban a beteget felszólítjuk szeme összeszorítására, a befordulás azonnal beáll. Viszont ilyenkor sem tud a szemhéj befordulni, ha Desmarres-kanállal meggátoljuk a felső és alsó szemhéjszél érintkezését. Cocain és tonogen suprarenale becseppentése néha önként megszünteti a befordulást. Ha a befordulás magától a becsöppentéstől megszűnt, vagy ha a szemhéj lehúzásával szüntetjük meg a cocainozott szemen még fennálló entropiumot, a szemhéj erős összeszorífásra sem fordul többé be, amíg a cocain hatása tart. Ez a jelenség csak akkor észlelhető, ha a cocain már a sympathicus-tól beidegzett izmokat összehúzódásra bírta. A pillavéz nagy részének kiirtása (tarsektomia) után megszűnik a szem forradésos entropium is. Az előadó ezekből azt következteti, hogy a befordulás létrejöttéhez a felső szemhéjszél nyomóséra feltétlenül szükség van. De ez egymaga nem elegendő, mert nagymértékű szemhéjgörcs sem szokott befordulást előidézni. Ilyennek létrejöttéhez, amint ezt Czermak kimutatta, az alsó szemhéj szélének ferde helyzete feltétlenül szükséges. Ez az a mozzanat, amelynek keletkezése még nincsen kiderítve. A befordulásnak elősegítő mozzanatai: rövid szemrés (blepharophimosis), mélyen ülő vagy megkisebbedett szemgolyó avagy szemtekehiány nincsennek mindig meg, csak a laza és nyulékony szemhéjbőr van meg minden esetben. Kidülledő szem és hosszú szemrés eseteiben is látunk befordulást keletkezni. A szemhéjszél síkjának ferdévé válásához szükséges a tarzus. alsó szélének előrehillenése, mert a pillaváz for-
