Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)

1919-03-23 / 1. szám

2. K. L. 26 éves.

Visus: */> mou'-/o

Három hónap óta jobb szemén nem lát; azelőtt jól látott; e szemen rövidlátó nem volt. Jobb szemen a papillától lefelé, valamint befelé nagy kiterjedésű libegő ablatio (24. ábra).

Itt is, hasonlóan az előbbi esethez, a görbe emelkedő része későbben kezdődik s az elért maximális érték jóval a normális alatt van. 3. M. J., 40 éves.

Vicnc • Jobb szem : 1 mou üveg nem javít V1!,UÍ’- Bal szem : 15-0 D. s/t()

Mindkét szemén rövidlátó, jobb szemén 4 nap előtt látása hirtelen megrom- 1 ott. Jobb szemen a papillától le- és kifelé nagy kiterjedésű libegő leválás. Látótér belül és felül centrumig szűkült (1. görbét, 25. ábra).

Ez esetnél különösen feltűnő az adaptatio maximalis érzékenységi értékének igen alacsony volta.

Az ideghártyaleválást követő adaptatiós zavar könnyen érthető; a leválás pillanatában ugyanis megszűnik a pálczikák és pigmentréteg közötti összefüggés, a minek természetes következménye a látóbibor képződésének felfüggesztése. Szinte alig érthető Lohmann által közölt eset, hol majdnem teljes ablatio volt, csupán felül-belül egy kis retinarészlet volt ép, normális fekvésű s mégis 117 órai adaptatio után a normálist megközelítő érzékenységi értéket talált, melyet ő úgy magyarázott, hogy itt a látóbibor, mely a páczikaréteggel való közvetlen érintkezését elvesztette, a levált retina mögötti savón át diffundál; ez azonban a látóbibor képződésére vonatkozó physiologiai ismeretekkel ellenkezik. Andogszky vizsgálataiból tudjuk, hogy ő levált retinában csak akkor tudott látóbibort kimutatni, ha a szem közvetlen a retina-