Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)

1919-03-23 / 1. szám

32

leválás előtt sötétben volt és úgy is maradt a vizsgálatig, míg ellenben, ha eközben fény érte, úgy a bíbor eltűnt s újra nem képződött. Lohmann arra is gondolt, hogy esetében talán nem is a pálczikák, hanem a csapok adaptatiója szerepel tulajdonképpen; ez azonban már azért sem fogadható ei, miután az általa nyert maximalis érzékenységi érték jóval túlhaladja a csapok maximalis adaptatiós értékét, másrészt pedig — mint ismeretes — a csapok adaptatiója a sötétben való tartózkodás 5 — 6. perczében éri el maximumát.

Legvégül a glaucománál végzett adaptatiós vizsgálatokról számolok be. Míg Treitel, Birch-Hirschfeld csak járulékos tünetnek tekintették a glaucománál olykor észlelt adaptatiós zavart, addig Mauthner egyik fontos tünetként említi a hemeralopiát.

Adaptatiós vizsgálatokat Lohmann-nál találunk', e vizsgálatok azonban egyoldalúak, miután csupán 4 oly glaucomás esetet vett vizsgálat alá, hol mindegyiknél kifejezett atrophia volt jelen glaucomás excavatióval.

Vizsgálataimnál igyekeztem a glaucoma különböző alakjait felvenni ; ezek a következők voltak:

1. G. J., 47 éves.

Visus • -lobb szem : 5/7 V1SUS ' Bal szem : «/,„

Glaucoma infl. chron. oc. sin. Bal szem tensiója 40 mm.; látótér körkörösen 30°-ra szűkült. Jobb szem ép. Maximalis érzékenységi érték jobb szem: 40.000 Er, bal szem : 435 Er (ad görbe, 26. ábra).

2. V. J., 52 éves.

Vjciic • J0bb SZem ; fén-V1SUS' Bal szem: 5/io+1'5 D. = s/7

Glaucoma simplex oc. utr. Bal látótér körkörösen nagy fokban szűkült. Tiszta közegek, szélig érő, üstszerű excavatio. Tensio 38 mm. Max. érz. érték 8020 (27. ábra).