Szemészet, 1918 (54. évfolyam, Rendkívüli szám)
1918-06-16 / Rendkívüli szám
28 A székesfővárosi Szent Rókus központi közkórház szemosztályának 1917. évi működése. Irta: ifj. Liebermann Leó dr., egyetemi magántanár, főorvos. A Szent Rókus-közkórház szemosztályának vezetését 1916 október végén vettem át. Az 57 ágyas osztály a kórház földszintjén van elhelyezve ; 6 kórterem- és egy kisebb 3-ágyas betegszobából, műtőből és laboratóriumból áll, az ambulantiának külön 2 helyisége és várószobája van. A két legnagyobb kórterem aseptikus műtéti és egyéb nem fertőző betegek számára való 9 férfi- és 13 női ágygyal; 4, egyenkint 8-ágyas kórterem közül kettő (férfi és női) nem aseptikus, kettő pedig trachomás betegek számára való, míg a 3-ágyas kis női szoba szükség szerint, többnyire nyugtalan gyermekek vagy egyébként fokozottabb felügyeletet igénylő betegek számára lesz igénybevéve. Ily módon 32 női és 25 férfihelylyel rendelkezünk, a mely arány ITjelenlegi háborús viszonyoknak körülbelül megfelel, tekintve, hogy katonákat az osztályon nem ápolunk, a mióta a specialis katonai szembetegosztályok a polgári kórházaktól ezt a feladatot átvették. Azonban még így is a női osztályon állandóan helyszűkével kell küzdeni; időnkint túltelt a férfi-osztály is, különösen olyankor, mikor a vidékről tömegesen jönnek a fővárosba a szembetegek. Régóta tapasztalt jelenség hazánkban, hogy chronikus, rögtöni ellátást nem igénylő, vagy jelentékenyebb subjectiv kellemetlenség nélkül halasztható — és, sajnos, elhanyagolható — bajokkal a vidéki betegek csak időszakonkint szoktak a fővárosba özönleni, főképpen a földművelési munkák beosztása szerint. Ezek azután annyira ellepik a kórházakat, hogy a főváros területén szembetegek felvételére szolgáló férőhely gyakran a legnagyobb mértékben elégtelen. Ilyenkor rögtönzött pótágyakkal legfeljebb csak néhány százaléknyi férőhelyet nyerünk s ezzel szemben rontjuk a tisztasági és levegőviszonyokat. Bizonyos tekintetben különösen kedvezőtlennek kell mondanom az osztály jelenlegi elhelyezését: a napfény hiányát nagyon megsinylik a lymphatikus szembajokban szenvedők, a kik pedig a beteganyagnak közel 20%-át teszik. Ha e betegeknek otthoni — sokszor hasonlíthatatlanul rosszabb — hygienikus viszonyait vesszük tekintetbe, nem csodálkozhatunk azon, hogy mégis aránylag hamar gyógyulnak a legtöbben ; de ha kedvezőbb elhelyezésű szemosztályok beteganyagával hasonlítjuk össze, úgy azt kell mondanunk, hogy a gyógyulásuk nem elég gyors, a mi a következményes állapotok s ezzel a megmaradó látás szempontjából nem mindegy, mert minél tovább tart a phlyctaenás szaruhártyagyuladás, annál inkább keletkeznek a látást állandóan megrontó homályok, sőt esetleg átfúródó fekélyek a corneán. Általában a lymphatikus szembajosok ápolására, véleményem szerint, egészen külön intézmények volnának szükségesek, melyekben kifogástalan hygienikus viszonyokon kívül különösen helio- és phototherapiára kellene bő alkalomnak lenni. Akkor e betegeknek nemcsak a szembaját lehetne jobban, maradandóbban meggyógyítani, hanem közülük akárhányat a későbbi tuberculosistól is megmenteni, — a többi szembetegek pedig sok, heteken, hónapokon át lefoglalva tartott férőhelyet nyernének! A szemosztályon az 1917. évben összesen 614 beteget ápoltunk, 16.123 ápolási nappal. Ezek közül trachomás 86; 3829 ápolási nappal.
