Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)

1914-07-05 / 1-2. szám

6

számlálási lapok vaksági rovatának kitöltése alapján szerkesztették meg. Az ilyenek megbízhatósága régi tapasztalás szerint nagyon kétes. A nemrég megjelent ausztriai vaksági statisztika máris illetékes helyről — a kis Salzburgra szorítkozó gondos utóvizsgálások alapján — leszóló kritikában részesült. Angolországban, hol már eleve az érdekelt körök nem biztak az összeírás eredményébe, mert a Statisztikai Hivatal csak a „teljes“ vakoknak bejelentését követelte, a számlálásnak az a furcsa eredménye volt, hogy jelenleg 26.336 teljes vakot mutat ki, míg 1901 — ben egészben csak 25.317 egyáltalában azaz gyakorlati értelemben vak ember volt az országban, kikhez tudvalevőleg olyanok is tartoznak, kik egy méteren belül még ujjakat olvasnak. Ez vagy igen szomorú viszonyt tüntet föl, vagy — képtelenség, melyhez a ki nem elégítő útbaigazítással végzett felületes összeírás vezetett.

Ilyenekkel szemben Magyarországnak most kiadásra kerülő vaksági statisztikája úgyszólván mintaszerű lesz. Igaz, hogy értékét mégf emelte volna, ha az összes utóvizsgálatokat kivétel nélkül kellően képzett orvosok végezték volna. De az ebből felmerülő költségeket az állam nem volt hajlandó vállalni. Bízzunk abban, hogy a jövőben a vakoknak újabb összeírása alkalmával ez a kívánságunk is teljesítve lesz.

A mi egyesületünk keretében rendezett vaksági adatgyűjtést illet, . 1910-ben 347, 1911-ben 189, összesen 536 vaksági lap érkezett be, A későbbi évekről csak igen kevés lap van. A vakságügyi bizottság megállapodott abban, hogy csupán az 1910 és 1911-ről beérkezett és még esetleg beszerezhető adatokat a nagy statisztikával való összehasonlítás czéljából feldolgozza. Valószínű, hogy az ezen két évre vonatkozó lapoknak száma meg növekedni fog, ha az Egyesület tisztelt elnöksége újból felkéri a tagokat, hogy a még visszatartott lapokat küldjék be.

Kérem a tisztelt Közgyűlést a vakságügyi bizottság ezen jelentését tudomásul venni.

A közgyűlés a vakságügyi bizottság jelentését tudomásul veszi és megbízza a titkárt, hogy az adatgyűjtő íveket a folyó évben ismét kérje be az orvosoktól. Egyszersmind az elnök indítványára köszönetét mond a bizottságnak és elnökének Szily Adolfnak buzgó működéséért.

Szily Adolf előterjeszti a következő indítványt:

Előterjesztés a gyengén látó gyermekek külön iskoláztatása ügyében.

Van szerencsém egy ügyet a tisztelt Közgyűlés elé terjeszteui, mely kétségen kívül megérdemli, hogy elsősorban Egyesületünk felkarolja: ez a gyengén látó gyermekek iskoláztatása. Az első, ki az ügyet egyáltalában, vagy legalább hazánkban szőnyegre hozta, Goldzieher tagtárs volt, még pedig egy már 15 év előtt az „Orvosi Hetilap“-ban megjelent kimerítően érvelő közleményben. Utána Fejér tagtárs úr is melegen foglalkozott az ügygyei. Lényegben mindketten abból a meggyőződésből indultak ki, hogy a gyengén látók a rendes iskolában, mely épérzékűek számára van berendezve, természetszerűen hátrányban vannak.

Szemorvosok előtt nem kell fejtegetnem, minő nagy és leküzd-