Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
61 alkalmazva. Maithiessen szerint ez N egy réteg törési indexe = Nm — a , hol Nm a mag törési indexét fejezi ki, „a“ jelenti az egyes rétegek törési exponenseinek a különbségét (differentia), „b“ pedig a lencse mellső-hátsó tengelyének felét, „y“ bármely pont, réteg távolát a lencse centrumától. <) a lencse mellső görbületi sugarát jelzi. Ha most egy másik réteget akarunk ismerni, akkor az előbbit differentiálni ^ ^ 1 a differentiát a differenkell, y megnő A y-vel N = Nm—a (y+Ay)’ tiállal kell helyettesíteni és integrálni, a mikor a végeredmény a következő lesz : 1 f *b 2 a d fi) C d [Nm - a (01 (n - 1) - d ö tehát fogja kifejezni az egész lencse fénytörését, nekünk felesleges ezt számokkal végrehajtani, mert nekünk csak egy relatiót kell felállítani, csak bizonyos összefüggést kell keresni a radius, a rétegek és törési indexek között és ha előttünk van e függvény, akkor ebből levezethetünk minden más helyzetet. Kíséreljük meg : Az előbb azt állítottam, hogy ha kevesebb lesz a réteg, akkor „a“ nagyobb lesz, azaz az egyes retegek közti indexek különbsége, ha tehát a függvényben „a“ nagyobb lesz, akkor Nm-ből egy nagyobb érték lesz levonva és így a differential értéke kisebb lesz, kisebb részeket kell integrálni ; vagy azt is látjuk hogy az integral positiv, tehát ha kisebbítjük a féltengely értékét, o—b'-ig veszszük csak az integrált, akkor kisebb lesz az eredmény. Szóval, ha a lencsemag körüli rétegzettség eltűnik, akkor az egész lencse fénytörése kisebb lesz és így az egész szem fénytörése is csökken. Erdős Ödön: A conjunctiva bacteriumleletének és a különböző conjunctivalis desinficiáló eljárásoknak jelentősége a hályogműtétet követő gyuladások megelőzése szempontjából. Az elsők Elschnig és Ulbrich voltak, kik 1909-ben a budapesti congressuson publikálták idevonatkozó vizsgálataik eredményét Első ízben 1910-ben került e thema a tisztelt egyesület elé, a mikor ifj. Imre József ismertette a normális kötőhártya bacteriumtartalmának jelentőségét a műtét utáni gyuiadásoknál. Azután Liebermann és Lengyel ismertették eljárásukat a pathogennek talált bacteriumok megsemmisítését illetőleg. Foglalkozott vele a múlt évi bécsi vándorgyűlés. Legújabban Kraupának jelent meg egy értékes dolgozata. Szóval ez a thema állandóan felszínen van és foglalkoztatja az operateuröket, egyrészt látva annak nagy fontosságát, másrészt meg, mert nincsen tisztázva az sem, hogy melyek azok a bacteriumok, a melyeket feltétlen okozójául kell tartanunk a postoperativ infectiós gyuladásnak és a desinficiáló eljárásaink sem olyanok, a melyeknek megbízhatóságához már szó sem férhet.
