Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
60 állania; ez azáltal igazolható, hogy a reflexképek a lencse mellső és hátsó felületén élesebbek, mert ezeknek okvetlen élesebbnek kell lenniük, ha a törési különbség a csarnok és külső lencseréteg, másrészt az üvegtest és külső lencseréteg közt nagyobb lesz. Hess azonban ezen feltevést megdöntötte, ugyanis, ha a kéregindex fokozódik, aránylag a magindexnek jobban kell emelkednie, mert másképp a mindig élesebb reflexképek nem jöhetnének létre a magfelületen, tehát Hess szerint a lencsekéreg indexemelkedése nem jöhet szóba ezen szempontból. Elgondolható volna, hogy csak a mag lesz erősebb kitevőjű, de nem valószínű, hogy ez egyedül csökkenthetné a lencse teljes törőerejét, mert ezzel egyidejűleg erősen emelkedik a törőerő a kéreg és mag közötti indexdifferentia emelkedésével. Tehát máshol kell az okot keresni, mindenesetre, a mint ezen említett feltevések mutatják, sokkal komplikáltabb törési viszonyok vannak a normális öregedő lencsében, mint azt eddig gondolták. Én csak egy jelenségből tudnám az okot levezetni, ha az anatómiai igazi tény fedné ama feltevésemet, hogy csak a lencse magkörüli rétegzettsége egy részének eltűnéséből, elmosódásából, illetőleg egybeolvadásából lehetne megmagyarázni a dolgot. Vagyis, ha ezen feltevés mellett végezzük a számítást, csak akkor nem mond ellent az eredmény a physikai lehetőségeknek, minden egyéb felvételnél, mint láttuk, megczáfolja a physikai lehetőség a hypothesist. Most le fogom vezetni a feltevésemet. Ha, mint említettem, egyes rétegek elmosódnak a lencsében, akkor az egész lencse kevesebb réteget fog képezni; ha kevesebb lesz a rétegek száma, akkor a rétegek törési exponenseinek különbsége következésképp nagyobb lesz, és ha ezen változást, mint később kifejtem, beveszszük a számításba, akkor az egész lencse törőértéke kisebb lesz. Hogy ezt bebizonyíthassuk, adni kell először a rendes rétegzett lencse törési értékének képletét és vele szembe állítani azon lencse törőértékének képletét, hol a lencsének a maghoz közel fekvő rétegei egybeolvadtak ; akkor azt látjuk, hogy az utóbbi képlet egy kisebb fénytörést fog kifejezni, a mi világosan bebizonyíthatja az absolut hypermetropiát. Tehát először is, hogyan számíthatjuk ki a rendes rétegzett lencse törését ? Ki kell indulni azon igazságból, hogy a lencse rétegeinek a törési kitevői, valamint az egyes rétegek görbületei a centrum felé állandóan nagyobbodnak. A törési indexek görbéje függvénye a rétegek görbületi radiusai görbéjének, tehát az elsőből a második kiszámítható és megfordítva. Az indexek görbéjét kell tehát ismerni, meghatározni, ez egy parabola-görbét fog adni; ha ezen görbét ismerjük, akkor könnyen kiszámíthatjuk a nem accomodáló réteges lencse törőértékét. Ezen számításokból tudjuk Matthiessen vizsgálatai alapján, hogy egy rétegzett lencse a fényt erősebben töri, mint egy ugyanolyan külső görbülettel biró homogen lencse, a mely egész lencse a mag indexével bírna (a magindex T4107, homogen lencseindex 14371) és kitűnt az is, hogy a rétegzettség nemcsak a lencse fénytörését emeli, hanem befolyással bír a lencse applanatismusára is. Lássuk az előbb említett parabola-függvényt egyetlen rétegre
