Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
59 Ha d-vel jelezzük a két szöveti elem egymástól való távolát, melyet mikroskoppal elkülönítve felismerhetünk, akkor ezen d = ^ , hol X = Z3. azon fényhullám hosszával, melyet a mikroskopnál felhasználunk és „a“ — a nyilásszöggel vagyis apertura, vagyis n sin fi. Tehát ezen képlet értelmében a feloldóképesség fog függni a szemből kijövő fénytől és az aperturától. Tehát nagyobb elemzés lenne elérhető, ha a fény kisebb hullámhosszú lenne, mert d értéke kisebb lenne, azaz finomabb részlet lenne felismerhető. Mivel a lencse a szemben leszűri a hyperibolyás sugarakat, azért más lesz valamivel a szemfenéki kép nagyítása mikroskoppal, mint más tárgyé, de természetesen ez csak elméletileg veendő számba, mert ezen absorptio csekély. Az apertura száraz, systemánál kisebb az egységnél, immersiónál és így a szem mikroskopizálásánál is „a“ nagyobb az egységnél; mert n = 1 és egy szög sinusa kisebb az egységnél száraz rendszernél, nedvesnél „n“ nagyobb, tehát a szemnél, mint immersiós rendszernél a nagyítás nagyobb lesz. Mert ha „a“ nagyobb, az előbbi képletben „d“ kisebb lesz és ez a czélunk, minél kisebb, finomabb szöveti elemet felismerni. Ezen munkámnak az volt a czélja, hogy felsoroljam azon physikai tételeket, melyeket tekintetbe kell vennünk, ha mikro-ophthalmoskopot construálunk és kimutattam itt, ha milyen lehet azon határérték, a mit a nagyítással elérhetünk. Tehát a szem tényezői maguk szabják meg, hogy mily fokú elemző, feloldó nagyítás érhető el a szemfenéken és 200-szoros nagyítás a végső határérték, további nagyítás elé korlátot állít maga a szem. okát? Markbreiter Irén: Ismerjük-e az öregkori hypermetropia Tudjuk, hogy az öregkori hypermetropia physiologikus állapot, a milyen tisztázott ez a dolog, éppen olyan homályos ezen állapot létrejöttének ismerete. Miért lesz kisebb a szem fénytörése az öregkorban ? A cornea görbülete nem változik, sem a szem tengelyhossza, tehát csak a szemlencsében van az ok. De miért lesz a lencse kisebb fénytörésű, laposabb lesz-e az, vagy a fénytörési kitevője változik-e meg az egész lencsének, vagy csak a magé, vagy csak a kéregé, vagy a mag és kéreg közti relatio változik-e meg stb. Még több kérdés is merülhet itt fel, a melyre azonban az eddigi autorok megnyugtató feleletet nem adtak. Csak éppen megemlítek itt néhány felfogást, a melyek azonban nem voltak igazolhatók, pl. Gullstrand a szükebb pupillában és így az aberratio lecsökkenésében látta az okot; mások a ciliartonus alábbhagyásában; ismét mások szerint mérni kellene, hogy a lencseradius a pupilla területében növekszik-e, de hiszen nincs semmi oly physikai ok, mely lelapítsa a lencse görbületét. Még talán a valószínűség a legtöbb, ha a törési exponens változásában keresik némelyek az okot, de az erre vonatkozó eddigi magyarázatok sem állják meg helyüket. Donders szerint az öregkorban a kéreg indexe mindinkább közeledik, hasonló lesz a mag indexéhez, tehát az évekkel a külső rétegek erősebb fénytörésűek lennének, így nagyobb gyüjtőtávolnak kellene elő-
