Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
50 annál zavaró reflexek folytán a láták tisztán nem láthatók, hogy gyakran közrejátszik a fényreactio vizsgálatánál a convergentiás reactio tényleg helytálló az eddigi vizsgálati módszerekre nézve. Az általa követett módszer, melyet már az Orvosi Hetilap 9-ik számában közölt olyan, hogy kiküszöböli a zavaró reflexeket s kizárja a convergentiás befolyást. A leközölt módszeren egy javítással élt azóta, hogy t. i. nem oldalt állítja a beteget, hanem szemben ülteti az ablakkal. Következőképp jár el: a beteg közvetlen az ablak előtt azzal szemben ül, a vizsgáló szemben a beteggel helyezkedik el s felszólítja azt, hogy fejét hajtsa hátra s nézzen fel a menyezetre; egyik kezének hüvelykujját a beteg álla alá helyezi s így rögzíti a fejet. Ügyel arra, hogy a beteg tényleg felfelé nézzen, vagyis hogy a szemgolyók a physiologiai divergentiaállásban legyenek. Ezek után felszólítja az egyént, hogy zárja erősen szemeit (de ne erőlködjék túlzottan), ha az egyén a felszólítást nem érti meg vagy rosszul csinálja a szemzárást, megmutatjuk neki, hogy miről van szó, vagy pedig másik, szabad kezünkkel szemöldökeit lefelé nyomjuk. Néhány pillanatnyi szemzárás után a betegnek egyszerre kell kinyitni szemeit és újra felnézni a menyezetre.1 Ügyelnünk kell arra, hogy a szemgolyók nyugodtan felfelé divergentiás állásban legyenek. Normális pupillajáték esetén ilyenkor úgy a jobb, mint a bal láta gyorsan szűkül, majd tágul, szóval beáll a világításnak megfelelő tágasságba. Külön nézzük, természetesen, a jobb s bal szemet. Ezután ugyancsak ily fejtartás és menyezetre szegezett tekintet mellett nyitott szemeknél, elfedjük a jobb szemet s nézzük, tágul-e a bal láta, majd elveszszük jobb kezünket s nézzük szükül-e a bal láta.2 Ugyanezt teszszük megfordítva. Ezek után felszólítjuk az egyént, hogy nézzen mindkét szemével a szemei 3—4 cm.-nyíre tartott ujjunk hegyére s figyeljünk, szükülnek-e a láták.3 Végül újra menyezetre nézetjük az egyént, ezalatt elfedjük a másik szemet és felszólítjuk, nézzen 20 cm.nyire tartott ujjúnkra, megfigyeljük, szűkül-e a láta, majd felnézetjük újból a menyezetre s nézzük, tágul-e a láta.4 Rendes körülmények között a kettős elsötétítés s kettős bevilágítás azonos eredményt ad a fényreactiót illetőleg, mint a régi módszer mellett alkalmazott féloldali vizsgálat. Ellenőrzésképpen — arra gyanús esetben — alkalmazzuk a féloldali vizsgálati módot is, de a fejtartást s a szemeknek a menyezetre való szegezését betartatjuk ekkor is. Este módszerét vagy úgy alkalmazza, hogy egy világító test (50 gyertyafényű villamoslámpa megfelel) mellé ültetjük a beteget s már most ugyanazon módon vizsgálunk, mint elmondottuk, avagy fekvő helyzetben s ekkor elsötétítjük a szobát. A beteg hanyatt fekszik, erősen behúnyja szemeit, ekkor kis villamoszseblámpánkat egyik szeme mellé oldalt tartva azt működtetjük, majd felszólítjuk az egyént, hogy nyissa ki szemeit és nézzen fel a menyezetre, ebben a pillanatban, rendes viszonyok mellett, rögtön beáll a láta szűkülése s utána való tágulás. A másik szemet külön haszonló módon vizsgáljuk. A gyakorlatilag legfontosabb körülményt: a fényreactio milyenségét módszere segélyével feltétlen megbízható módon lehet megítélni. Minthogy módszere mellett a láták eddigelé alig tapasztalt tisztaságban, menten minden zavaró reflextől láthatók az irisösszehúzódások s tágulások játékát a különböző ingerekkel szemben kitünően lehet látni. A gyakorlatilag legfontosabb látamozgási rendellenességnek: a •
