Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
45 trachomát a kimetszáses beteg, mint a másik, feltéve természetesen, hogy az infectio lehetőségei a külső körülmények szerint mindkettőnél azonosak. A számos konkrét bizonyítékokon kívül az elméleti okoskodás is e mellett szól. Hiszen, ha beigazoltnak tekinthetjük is, hogy a trachomás fertőzésre, elsősorban a fornix alkalmas, azt hiszem, senki előtt sem lehet kétséges, hogy excisióval az áthajlási redőt, sohasem szabad annyira kiirtani, hogy abból fertőzésre képes rész vissza ne maradjon. A fornix teljes eltávolítása tudvalevőleg oly súlyos következményekkel járna, hogy ezzel szemben a fertőzés lehetőségének csökkentése előnyt semmiképp sem jelentene. A redő kisebb vagy nagyobb részletének ki metszése azonban nem jelentheti az infectióra való fogékonyságnak a felülethez mért számtani arányban való megcsökkenését. Egyedül annyi bizonyos, hogy újabb trachomás elváltozások, csak éppen annyival kevesebb területen keletkezhetnek, a mennyi a kiirtott részlet volt. Azonban, úgy az excisio hegvonalán innen, mint túl, tehát úgy az áthajlás meghagyott részében, valamint a tarsalis conjunctiván, főleg a külső és belső zúg tájékán, elég gyakran találunk újabb keletű elváltozásokat a kimetszéses szemeken, éppen úgy, mint abrasio után, ha a beteg egyébként fertőzésre alkalmas körülmények között él és a gyógykezeltetést elhanyagolja. Világos betekintésünk azonban a rendkívül bonyolult viszonyok mellett az operativ kezelés eredményeibe, ismétlem, majd csak úgy lehet, ha az említettem összehasonlító módszer szerint operált nagyszámú esetek hosszabb megfigyelési idő után állanak rendelkezésünkre. Nekem eddig mindössze 54 oly esetem van, a melyeknél az egyik szemen excisiót, a másikon kaparást végeztem. Az összehasonlítás alapjául kifogástalanoknak ezeket sem tartom, mert egy — bár nem nagy — részében az eseteknek több-kevesebb különbség mégis volt műtétkor a két szem között, hol az operált, hol a nem operált szem rovására. Minthogy azonban e kis számban észlelt különbségek nem oly nagyok, hogy általuk az összehasonlítás a két szem viselkedése között lehetetlen volna, végleges következtetés szándéka nélkül, mégis tájékoztatóknak tartom az alábbi adatokat. II. táblázat. Excisio az egyik szemen, ábrás. conj. a másik szemen, összesen 54 esetben. Gyógyult Javult Változatlan Rosszabbodott Összesen Jelenleg a két szem egyforma 19 12 2 _ 33 Jelenleg az operált szem jobb 2 4 — — 6 Jelenleg az operált szem roszszabb ... .................... _ — 1 6 8 15 Ezekből kiderül (1. II. táblázat), hogy az 54 operált és nem operált beteg közül 33-nak volt mindkét szeme egyforma, vagyis a két szem viselkedése és állapota között különbség nem volt megállapítható; csak 6 betegen találtuk az operált szemet jobbnak, ellenben 15 betegnél volt az operált szem rosszabb. Ez adatok az operativ kezelés kiváló
