Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
23 telne, belenyugszanak abba, hogy ők „rossz szeműek“. Ha tudjuk, hogy félszázaddal ezelőtt, nem ismerve még a hypermetropiát, angol orvosok ausztráliai gyarmatokba küldték birka-tenyésztőnek az ilyen szemüeket, nem is csodálhatjuk, ha népünk belenyugszik „gyenge szemei“-nek állapotába, hiszen azt is tudjuk, hogy három-négy évtizeddel ezelőtt az egész országban nem volt tíz orvos, ki a szemüvegek tanában, a szem optikai hibáiban és javítások ügyében alaposan jártas lett volna. Ilyen dolgokban a nép haladása igen lassú. De a haladás kétségtelen; ezért szaporodnak a pápaszemet áruló kereskedők, a kontár optikusok; ezek most minden kontárságok ellenére, a tényleges szükséget faluhelyen, kis városokban kielégítik! Nem szeretném, ha félreértenének; a tőlünk, szemorvosoktól támasztott igényeket teljességgel nem elégítik ki, de a vásárlók igényeit ezidőszerint igen. Nem csodálhatjuk, ha a közönség nagy tömege nem helyezi a szemüveget egy színvonalra jelentőség tekintetében a gyógyszerekkel és nem gondolja, hogy mint a jó gyógyszer megszerzéséhez két ember: orvos és patikás szükséges, úgy a szemüvegéhez is. Ez a fejlődés és tapasztalás-gyűjtés későbbi korszakában így intéződik majd, a míveltebb körökben már el is jutott a dolog ebbe az állapotba. De ma még örülnünk kell ha a nép „készen veszi“, mint csizmáját, kalapját, sőt gyógyszerei nagy részét is, a szemüveget is és hogy a sokszor jól eltalált eszközzel, egyéni szükséglete és értelme, munkája minősége szerint, javítja látását. Ma még azok a nagy tömegek, melyek szerény, de sűrű vásárlásokkal az ipart és kereskedelmet fentartják, nem lehetnek abban a helyzetben, hogy fejlettebb, nagyobb igényű, tehát drágább optikai ipart és kereskedelmet tartsanak fenn. Mi a feltétele az optikai műszerek nagyobb forgalmának, a jó szemüvegre való bővebb költés hajlandóságának, tehát az optikai kereskedés és ipar fellendülésének? Egyfelől a műveltség és jólét fokozódása, másfelől a szemorvosok elszaporodása. Addig, míg a szemészek, tehát a szemüvegfogyasztás egyedüli szakértői olyan gyéren vannak az országban, mint most, míg ilyeneket csak a legnagyobb városok, sőt azok is csak más foglalkozás együttfolytatásával tudnak eltartani, addig az úgynevezett „optikusok“ elszaporodása nem jelentene czélszerü fejlődést, tehát a működésűk kiterjedése nem jelentené annak magasabb színvonalát. Pedig a közérdek ezt kívánná; de ezt csak a szakértő orvosok ellenőrzése s az optikusok versenyében a jobbnak (a tanultabbnak és becsületesebbnek) támogatása adja meg. Ez az ellenőrzés, a közönségnek ez a megvédése, a szemüveg-kereskedés hitelének, színvonalának ez az emelése eddig legtöbb helyen hiányzik. A nagy városok, helyesebben mondva egyetlen egy nagy városunk, Budapest ez irányú tapasztalata az itteni viszonyok ismerete nem jellemzi az egész országban fenálló helyzetet és szükségletet. Itt az optikai üzlet önállóan is megél; az itteni optikus sokat, sokfélét, nagy mennyiségben árúsít, nem kénytelen mással is foglalkozni, lehet valóságos szakember. De az egész országban alig van nehány ilyen a fővároson kívül. Ha majd elég sok szemorvos lesz: akkor azok után és azok munkájából, tehát második sorban, megélhetnek a jól képzett, tanultabb, megbízhatóbb, de nagyobb igényű optikai árúsok is, sőt kifejlődhetik a valódi optikai ipar is, a mi eddig tudtommal hazánkban nem létezik. Ha egy sorát „képesített optikusoknak“ tennénk a mai kontár, kereskedő-színvonalú,
