Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
29 csak kész czikkek árusításával foglalkozó „látszerészek“ helyébe, csakhamar kezökbe ragadnák a szemüveg-rendelés munkáját is, melyre őket — a képesítettség, vagy a sikeresen végzett tanfolyam alapján — a közönség is jogosítottnak gondolná. Abba pedig nekünk, hogy már most kivegye a szemüvegrendelést a szemorvos kezéből az „optikus“: nem lehet, nem is szabad belenyugodnunk közérdekből! De még többet is kell mondanom az ellen, hogy már most külön vizsgálat, képesítés és tanfolyam révén külön és új tekintélylyel ruházzuk fel szemüveg-árusainkat. Mitértünk az optikus név alatt? Ma a közönség minden olyan embert, a kinél (órák, kések, lakatok, fűszerek stb. mellett) pápaszemeket is lehet kapni; vagy azt a vásári utazó-árust, ki egy kis ládából kiszedett pápaszemeit kifeszített zsinegekre aggatja s közülök azt adja el a vevőnek, a mit kiválaszt, egyaránt így nevezi. Látnivaló, hogy ez nem látszerész-ipar. Ez olyan közbenjáró kereskedés, melyre szüksége van a szemüveget gyártó iparnak is, a közönségnek is, hogy egymáshoz hozzá férjenek. Valamivel magasabb színvonalú, mert némi önálló munkássággal jár az olyan optikus-üzlet, melyet valamely órás, ékszerész tart fenn, ki a szemüvegek szétszedését, összerakását, beköszörülését, keretek javítását, bonyolultabb műszerek megrendelése módját stb. érti, begyakorolta. Ilyenek töltik be nálunk a szerkesztő, gyártó, valamit produkáló, igazi optikusok szerepét. De látnivaló ismét, hogy ezek sem látszerész-iparosok; iparosok ugyan, de nem optikai iparral, hanem annak csak egy mellékes, járulékos részével, az optikai részek összeillesztésével, a mellékes szükségletek tisztán mechanikai gondozásával foglalkoznak. Az igazi optikusság, a gyártó, szerkesztő, új dolgokat termelő, tudományos és physikai alapon álló optikai ipar — nincsen sehol. De most még nem nagy baj, még nem fejlődtünk odáig, hogy ilyen is legyen. Azonban ha így áll a helyzetünk, ha a mai úgynevezett optikusok csak egyéb üzlettel együtt prosperálhatnak s csak mechanikai (de nem optikai) munkákat végezhetnek, nincs is másra szükség, mert készen kapják a czikkeiket s legfeljebb az üveg optikai értékmeghatározásának, az üveg-centrum, a cylinder-tengely megállapításának feladata vár rájuk az optikából — a mit néhány nap alatt tanulhatnak meg, kérdem: az ilyen szűkkörü feladatot képesítéshez kötni, vagy tanfolyamon tanítani s vizsgálat tárgyává tenni miért volna szükséges? Tapasztaljuk, hogy okosabb, jobb indulatú iparosok, maguk érdekében (a mi a leghatalmasabb rugó!) egészen jól megtanulták azt, amire most szükségük van. Ha akár a verseny, akár a szaporodó szemorvosok felügyelése a nagyobb pontosságot megköveteli tőlük, mindig többen fogják megtanulni, mindig pontosabb lesz az orvosi rendelvények végrehajtása, óvatosabb a saját fejüktől való szemüveg-ajánlás, tehát a közönség kiszolgálása mindig helyesebb — és ez a közérdek, ez az orvosok érdeke. Erre azt mondhatja valaki: miért lett hát 1499^ben, vagyis már 415 évvel ezelőtt tilos Nürnbergben az optikusként való működés két évi szolgálat és felavatás nélkül ? De én azt felelem, hogy éppen azért, mert azok gyártó optikusok voltak. Különben az a czéhrendszer elterjedésének idejében volt s ma már ilyenről nem lehet szó. Valóban van szükség a közönség megvédésére az optikai czikkekkel való megcsalatásoktól, de ezt azzal, hogy az elárúsítást kötjük képesítéshez: el nem érhetjük! A közönségnek azt a jogát s azt a hajlandonságát, hogy maga
