Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
17 ugyanis az x kifejezetten fokmérték lenne, vagyis perczeket fejezne ki és helyreállana a v = — képletnek teljesen megfelelő feljegyzés. Mindezekből látható, hogy noha a mai egység tudományos alapja helyes is, kifejezésének módja semmiképp sem mondható szerencsésnek, így már csak akkor helyeselhetnék a mai egységet, ha praktikusnak bizonyulna. Ebből a szempontból azonban egyáltalán nem helyeselhető a mostani egység, mert túlságosan nagy, és éppen ezért törtekben való nehézkes számolást tesz szükségessé. Ezt a hibát már sokan hangoztatták, elég lesz tehát, ha nehány érvvel igazoljuk e tétel igazságát. Hosszmértékünk alapja a föld délköre, mert ennek 40 milliomod része a méter. Igaz, hogy a méterrendszer mintájául szolgáló párisi fémrúdról kiderítették, hogy nem felel meg pontosan ennek az értéknek, mégis ez a mérésünk alapgondolata. Mégsem beszélünk milliomod délkörökről, mikor valamely tárgy hosszát mérjük, hanem a mértéknek praktikus nagyságot adtunk. De még ez a nagyság sem mindig megfelelő, ezért van szükség a kilométerre, mint nagyobb egységre, és a milliméterre vagy centiméterre, mint kisebb egységre. Ugyanebből az okból volt szükségük a bakteriológusoknak a „mikron“-ra, máskülönben milliomod méterekben kellene számolniok. Mindez természetesnek és egyszerűnek látszik, mert hiszen a métermérték egyszerű sokszorosáról vagy tört részeiről van tulajdonképpen szó. A hosszmérés tehát valójában mindig a méterrel történik, csak a tizedespontot helyezzük előbbre vagy hátrább, a mikor kilométerekben vagy pl. mikronokban beszélünk, de a méterhez való viszonyt mindig ismerjük. A látásélesség mérése azonban nem ilyen egyszerű, mert reciprok értékkel történik a mérés. Innen származott a helyes egység megállapításának nehézsége. De hiszen nem egyedülálló dolog a reciprokkal való mérés, sőt egészen közelálló példát is találunk: a dioptriás rendszert. Itt is reciprok értékkel számolunk, a midőn valamely lencse fénytörő erejét a gyűjtőtávolsághoz való viszonyával fejezzük ki. Bonders egysége a „dioptria“ azonban praktikus, mert az 1 méternyi gyüjtőtávolságú lencse értéke kicsiny, s így elvétve kell csak törtértékekben kifejeznünk a használt üveg számát. Ha a dioptriás rendszert gyakorlati szempontból összehasonlítjuk a látásélesség mai egységével, azt mondhatjuk, hogy ennek a hibája éppen olyan, mintha Donders a fénytörés egységéül az 5 cm. gyüjtőtávolságú lencsét ajánlotta volna azon az alapon, hogy ennél nagyobb értékre a rendeléseinken nincs szükség. Akkor ugyebár valamennyi üvegünket a pápaszemes szekrényben törtszámmal kellene jelölnünk. Ez több oknál hibás javaslat lett volna. Először is, mert az 5 cm. önkényes szám lett volna, másodszor, mert az 5 cm. gyüjtőtávolságú lencse nem a legnagyobb, a melyre szükség lehet, harmadszor és főként, mert az a körülmény, hogy az ilyen üveg fénytörő értéke nagy, ellene szól annak, hogy egységül használjuk: éppen ezért nem alkalmas egységül. Jól tudom, hogy hasonlattal érvelni nem lehet, mert úgy mondják, hogy a hasonlat mindig sántít, de ebben az esetben a hasonlat teljesen megvilágítja a kérdést és ezért éltünk vele. A mikor ugyanis Snellen 2
