Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
16 ötlő különbségek elmosódnak és csak számítgatással, a törteknek közös nevezőre való hozásával és egyszerűsítésével tudható meg. Ha már jelezni kivánnók a vizsgálat távolságát, inkább úgy tehetnők, hogy a „v“ jel mellé írnok alul kis betűvel, ily módon: v5 m. = ' vagy akár 1 x tizedes törtben írhatnók föl az —et. x De kár e miatt több szót vesztegetni, mert hiszen nemzetközi határozat döntötte el a kérdést, s ezt újabb határozat dönthetné csak meg, s nem az én érvelésem. Nem tartanók azonban elvetendőnek, ha a „v“ mellé helyezett jellel vagy betűvel jelölnők a vizsgálatra szánt táigyat. Ez inkább elvi jelentőségű kérdés lenne. Hiszen, mint említettük, az absolut visust megállapítani nem tudjuk, a „v“ egymagában tehát maradhatna az absolut visus jele, míg a relativot körülbelül így jelölhetnők vsn (visus, Snellen vizsgáló módja nyomán), vagy V|= (visus Snellen (= figurája alapján), V] (betűkkel való vizsgálat alapján nyert érték), vn (számokkal való vizsgálat alapján nyert számadat), vl vagy vo (Landolt vizsgálómódjával, vagyis o alakú jeleivel nyert adat). Ezt az utóbbit akár Vj-nek is jelölhetnők ma, mert ma a Landolt-féle jel internationalisan elfogadott módszere a látásvizsgálatnak. Mondom, ez a jelzés még némi jelentőséggel bírhatna, noha a nemzetközi határozat ez alól is fölment, mert ma a „v“ vizsgálómódján a Landolt-félét értjük, vagy legalább is ezt kellene mértékadóul tekintenünk, mint a mai vizsgálómódok közül a legmegbízhatóbb adatokat nyújtót. Inkább a nem így történt vizsgálat eredményét kellene valamelyes jellel ellátni. A „v“ egymagában pedig úgysem jelölhetné az absolut visust, mert ezt ma még nem tudjuk megállapítani, tehát följegyzésre sem kerülhet. A v = -^ képletnek a mondottakon kívül még az a hibája is van, hogy nem adja kifejezetten tudtunkra, hogy voltaképpen fokmérésről van szó. A „d“ és „D“ hosszmértéket jelent, s így a formula olymódon ötlik szembe, mintha egyszerűen két hosszmérték viszonyával mérnök a látásélességet. Igaz, hogy a „D“-ben, ha nem is pontosan, de valójában benne van az l'-nyi látószög. De még ezt a tényt is elmosódottá tette Snellen azzal, hogy a képlet szóbeli meghatározásába 5'-nyi szöget vett fel, mert jeleit és betűit ily nagyságban szerkesztette.3 A lényeg pedig nem a szerkesztés, hanem a benne kifejezésre jutó minimum separabile, a melynek 1 '-nyi szögűnek kell lennie. Hiszen szerkeszthetnénk betűt más szélességgel vagy magassággal is, melyek esetleg be is válhatnak. Akkor megdőlne a formula? A képlet maga még így is megállhat Snellen betűire vonatkozóan, de a följegyzés módjában, mint láttuk, elmosódik az a tény, hogy fokmérésről van szó. E tekintetben még szerencsésebb a tizedes számjegyben való jelölés, de leghelyesebb lenne, ha a visus feljegyzése oly törttel történnék, melynek számlálója: 1, vagyis így: v = —. Ekkor 3 Erre, úgy látszik, azért kényszerült, mert nem minden betűjében jutott a minimum separabile helyes kifejezésre, az 0 és L betűn például csak a betű vastagságában.
