Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
11 székesfőváros az iskolaorvosi intézmény életbeléptetése után, illetőleg az iskolaorvosok véleménye alapján fog a gyengénlátó tanuló megfelelő oktatása iránt tárgyalásokat folytatni. A székesfőváros tanácsának ezen intézkedése előtt tisztelettel meghajolván, bátorkodom megemlíteni, hogy a gyengénlátó gyermekek iskolájának kérdése a főváros rendelkezésére álló szervei alapján minden nagyobb nehézség nélkül szakszerűen megoldható. Ugyanis minden iskola igazgatójához felhívás volna intézendő, kiket tartanak gyengénlátó gyermekeknek, ezeket aztán a közkórházban működő szemorvosok a szokásos ambulantián, azt hiszem szívesen és díjmentesen megvizsgálnák és megállapítanák, hogy a gyermek az ismertetett iskola keretébe illik-e. Ezekben voltam bátor a gyengénlátó gyermekek külön oktatása tárgyában benyújtott indítványt megindokolni. Indítvány a gyengén látó gyermekek külön iskoláztatása ügyében: 1. Magyarország Szemorvosainak Egyesülete sürgős ügynek tekinti, hogy a gyengén látó és az idült szembajokban szenvedő tanköteles gyermekek megfelelő állandó külön oktatásban részesüljenek. 2 Az ügynek tanulmányozására és előmozdítására bizottságot küld ki és Herodek Károly igazgató urat, mint az iigy pedagógiai részének legilletékesebb ismerőjét felkeresi, hogy a bizottság tanácskozásaiban és működésében résztvegyen. 3. Az Egyesület ezen bizottság eljárását egész tekintélyével támogatni fogja. Qoldzieher Vilmos : Örömömre szolgál, hogy ez az eszme, melylyel már húsz évvel ezelőtt foglalkoztam és 16 évvel ezelőtt a „Magyar gyógypedagógia“ ez. folyóiratban igen behatóan megbeszéltem, jelenleg a t. egyesület pártfogása által hússá és vérré válik, persze a prioritást már elvesztettük, mert Strassburgban már megelőztek bennünket, De ebben a formában, melyek a t, előadók az indítványuknak adtak, az indítvány nem tökéletes, mert nemcsak a gyengénlátó, hanem a chronikus szembajokban szenvedő gyermekek is oktatásra szorulnak. Ez által nem csak egy humanitárius, nemcsak sociaíis fontosságú, hanem egy praktikus orvosi czélt szolgálunk. Goldzieher példákkal illusztrálja követelményét, mely véleménye szerint könnyen keresztülvihető. Juba Adolf : A részletekkel való foglalkozás csak bizottság feladata lehet, amely minden irányban tanulmányozza a kérdést. Annyit mondhatni, hogy ha a befejezett rossz látókat kívánjuk taníttatni, akkor a vakok intézete mellett kell iskolákat állítani, ha pedig a szembajos gyermekek tanítása kerül szóba, inkább a kórházak szemosztályainak fenhatósága alatt kell ily iskolákat létesíteni. Figyelmeztet, hogy egyes helyeken igen sok a rosszul látók száma, pl. Pécsbányatelepen aránylag igen sok szembajos tanulót mutattak, míg Pécsben sokkalta kevesebbet. Liebermann Leó : Goldzieher tanár eszméjét a chronikus szembajban szenvedő gyermekek iskoláztatására nézve elvben helyesnek tartja, csak a kivihetőségre nézve vannak aggodalmai. Nem tudja, mi módon volna beilleszthető az eddig rendes tanterv szerint iskolázott gyermek tanítása az egységes és a specialis czélra való tekintette! lényegesen másféle tantervbe, mely szerint az állandóan gyengén látó gyermekek tanítása történik A közgyűlés Herodek Károly igazgatónak köszönetét mondva, Szily Adolf indítványát egyhangúlag elfogadja és a bizottságba a következő tagokat választja meg:
