Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
12 Elnök: Szíly Adolf. Tagok: Goldzieher Vilmos, Fejér Gyula, Juba Adolf, id. Imre József, Scholtz Kornél. Továbbá felkéri Heiodek Károlyt, a Vakokat Gyámolitó Országos Egyesület igazgatóját, hogy a bizottság munkájában részt venni szíveskedjék. Blaskovics László: Javaslat a látásélesség egysége kérdésének megoldására. Tisztelt Egyesület! A látásélesség mérésére szolgáló mai egység helytelen. Mégis eldöntetlen még az a kérdés, hogy ebbe belenyugodjunk-e vagy új egységet keressünk ? Az eddig történt javaslatok egyike sem látszik elfogadhatónak, mert a kérdést valójában meg nem oldja. Lehet, hogy egy jobb javaslat szerencsésebb lenne. Minthogy azonban sokan — többek között az e kérdésben nagytekintélyű Landolt1 és Hess2 — elfogadhatónak vélik a mai egységet, szükségesnek látszik annak bizonyítása és újból való hangoztatása, hogy miért is helytelen a mai egység. Tudvalevő, hogy a mai egységet Snellen állapította meg. Javaslatára egységül veszszük azt a látásélességet, melyben két pont különállósága felismerésének határértéke, vagyis a minimum separabile 1 percznyi iátószöget alkot. A látásélesség (v) értékét pedig úgy jelöljük, hogy a vizsgálás távolságát (d) elosztjuk a vizsgálatra használt betűnek vagy jelnek (mely a minimum separabile 5X5 értékében van szerkesztve) azzal a távolságával (D), melyben 5 percznyi látószögben jelennék meg. Vagyis a feljegyzés az ismert formula: v= jy alapján történik. Az egységnek 5 m.-ről történt méréskor a jele: 5/5. A feljegyzés eme módját azért emelem ki, mert erre Snellen különös súlyt vetett. Nos hát, ez az egység azért helytelen, mert értéke önkényes, azaz kellő tudományos megokoltság híjján van. Mert miért is vette fel egységül Snellen az egy percznyi látószögnek megfelelő értéket? Tudjuk, hogy azért, mert a rendelései alkalmával ezt olyan határértékül ismerte föl, a mennyi látásélessége a legtöbb épszemű embernek megvan. Helyes-e ez, más szóval kellő tudományos alap-e az egység felvételére? Semmiképpen sem, mert mit érdekelhet minket az a számadat, melyet Snellen a rendelésein talált? De így önkényes az említett képletnek „D“ értéke is, mert nem a felismerés határértékét jelenti, a mi elfogadható lenne, hanem azt a távolságot, melyből a Snellen-tői megvizsgált egyének többsége a vizsgálás alapjául szolgáló betűt, vagy jelt, felismerte volna. Ez pedig még kevésbé érdekelhet bennünket. Persze ezzel nem akarom azt állítani, hogy Snellen a v = 5/5-öt (vagy °/6-ot, vagy 20/2o-ot) egységes, vagy a mint mondani szokás: „teljes“ látásélességnek tekintette volna. Ennek a gondolata azért mégis benne van abban, hogy egységét nem nevezte el, miként más mérések egységét szokás. Mi nem mondjuk, hogy pl. valamely tárgy hossza 1, hanem egy méter, más egységeknek is van neve: mikron, dioptria, kalória stb. Hogy a látásélesség egységének neve nincs, azt a látszatot kelti, hogy: 1 2 1 Graefe-Saemisch kézikönyve, II. kiadás, IV. kötet. 2 XI. Congr. internaz. di Oftalmologia. Napoli, 1909.
