Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

Therapia: Pilocarpin, eserin, tejdiaeta. A mioticák daczára is a tensio állandóan magas, a szem fényérzése is kialudt.

4. Cs. B., 52 éves, férfibeteg. Felvétetett 1909 augusztus ,21.-én. Bal szemén néhány hét előtt kezdett romlani látása. Egyik fővárosi szemészeti rendelésen retinalis vérzést constatálva, jodkaliumot rendeltek. Egy pár nap óta e szemén fájdalmai vannak és látását is teljesen elvesztette. Jobb szeme ép, bal szem: V. félocjó. Sekély csarnok, tág pupilla, borús közegek, T -j- 2. Belvizsgálat: arteriosclerosis, balszívhypertropia.

Therapia: pilocarpin, borogatás, de állapota semmit sem javul.

5. N. A., 54 éves nő. Felvétetett 1912 augusztus 8.-án. Hat hó előtt jobb szemén retinalis vérzést állapítottunk meg. Sajodint szedett. Egy hét előtt nagy fájdalom kíséretében hirtelen elvesztette a látását. Bal szem ép. Jobb szem V: hiányos fényérzés, belövelt bulbus, sekély csarnok, tág pupilla, borús közegek. T -J- 3. Belvizsgálat : insufficientia bicuspidalis, arteriosclerosis; mioticákra nem javulván állapota, a szemet enucleáltuk.

6. B. B., 64 éves, férfibeteg. Felvétetett 1912 augusztus 15.-én. 1912 januárban apoplexiája volt; júliusban hirtelen megromlott jobb szemén látása. Ekkor retinitis haemorrhagicát diagnostizáltunk és belgyógyászati kezelést ajánlottunk. Egy év óta diuretint és digitálist szed. Körülbelül egy hét óta heves fájdalmai vannak jobb szemében. Fényérzés nincs a szemen. Sekély csarnok, tág pupilla, borús közegek. T -f- 2. Bal szem ép. Pilocarpinnal eredményt nem érve el, jobb szemét nagy fájdalmai miatt enucleáltuk.

A leírt esetek megjelenés és lefolyás tekintetében teljesen megfelelnek a glaucoma haemorrh. kórképének, mely névvel a glaucoma azon alakját nevezzük, a hol a bántalom felléptét retinalis vérzések előzik meg. E vérzések kedvencz helyei a szemgolyó hátsó pólusa és az erek elágazódásai; rendszerint kisebb-nagyobb kiterjedésüek, néha áttörnek az üvegtestbe is, olykor a kép nagyon hasonlít egy thrombosis venae centralis retinae-hez, a mennyiben a retinalis erek falzata megbetegedésük következtében megvastagszik, lumenük szűkül, sőt helyenként el is záródik, a nélkül azonban, hogy ez elzáródás — miként a thrombosisnál — teljes volna. Ezen retinalis folyamathoz társul azután — rendesen néhány hónap múlva, de néha rövidebb időköz után — a glaucoma, legtöbbször acut glaucomás roham képében, esetleg újabb vérzések kíséretében, néha ismételten fokozódó tensioemelkedéssel s kisfokú gyuladásos tünetekkel. A bántalom 50 éven felül szokott fellépni és a szívvéredény-, veserendszermegbetegedések nyomait az esetek 70%-ában ki lehet mutatni, miként azt az általunk észleltek valamennyiénél is ki lehetett mutatni. Rendszerint csak az egyik szemen fejlődik ki, míg a másik szem aránylag ritkán betegszik meg, úgy, hogy felvehető volna, hogy az okként szereplő véredénymegbetegedés is egyoldalúlag fejlődik ki a carotis interna területében.

A mi a therapiát illeti, a tapasztalatok arra intenek, hogy itt minden műtéti beavatkozás kerülendő; éppen ezért csak általános kezelés : diaeta, szivtonicum, jodkalium, localisan miotikák, borogatás ajánlatos. A műtét veszélye a fenyegető vérzésben rejlik, bár néhány kedvező eset is van közölve; így van der Hoeve26 iridectomiát végzett glaucoma haemorrhagicumnál, miután erélyes pilocarpinadagolás daczára a tensio nem csökkent; az eredmény meglepő volt, a közegek feltisztultak, visus 5/5-re javult, a szemfenéken a peripherián számos retinalis vérzés volt; ezen állapot a műtét után egy évvel változatlan maradt. Végső kimenetelében azonban legtöbbször — ha csak nem kerül enucleatióra — glaucomás degeneratióba megy át, majd a tensio is csökken, a mit a vérzés